Katica-invázió van. Legalábbis, nagyon úgy fest, hogy talán "kicsit" több van belőlük, mint azt megszoktuk. Az elmúlt hetekben töménytelen ökörség látott napvilágot, az állatgyilkos, csípő-szúró-harapó génmódosított vérkaticákról. Azonban mi is van pontosan az invázió mögött?

Nagyon pörög mostanság a lapos Föld témája. Elborzasztó a tény, hogy 2016-ban még vannak olyan emberek, akik puszta ignoranciából, hamis személyiségvállfa érdekében, vagy pusztán vallási okokból képesek megragadni azon a szinten, hogy bolygónk lapos. Tekintve hogy igazából már a csapból is ez folyik szkeptikus körökben (is), egy sokkal érdekesebbnek bizonyuló témáról szeretnék most írni: a belső Földről.

Különösebben nem pörgött a téma a magyar médiában, pedig már több mint tíz éves sztori. Mégis, máig is tanulságos a "megtalált ufócsontváz" meg múmia témában az Atacama-sivatagi idegen rejtélye, ami nem is annyira rejtély, mint érdekesség.

Ma, Október 4-én van az állatok világnapja, talán most a leginkább időszerű ezzel a poszttal előrukkolni. Avagy emlékezzünk meg ezen a napon mindazon élőlények tömkelegére, akiknek csontja, embriója, szíve, vére, NEM adta vissza egyetlen ostoba Homo sapiens termékenységét sem, vagy növelte meg nemzőképességét. Figyelem: a poszt tartalmaz megrázó képeket.

Magánéleti okokból egy ideig most nem volt poszt, de azért történt ez-az, a leglényegesebbeket szedem hát most egy csokorba.

Azt hiszem elég sok ember emlékszik azokra a régi szép időkre, mikor anyu/apu a kezére csapott, hogy ne egyen homokot. Bármi hihetetlen is, de vannak emberek, akik ebből nem tudtak kinőni, és kisgyermeki szinten ragadtak földevés ügyileg. És vannak olyanok, akik ezt széles vigyorral ki is használják, és kovaföldet adnak el nekik.

Első sorban Amerikában kínoz rengeteg embert egy borzalmas "betegség", melyet csak mint Morgellons emlegetnek. Bőr alatt mászó bogarak, a húsból előtörő szövetdarabok, állandó lehangoltság és fáradtság - csak a fő tünetei a kórságnak, amelyről viszont nem tudja pontosan senki, létezik-e vagy sem. A Morgellons-betegséget (vagy inkább jelenséget) pszichiátriai zavarként kezeli manapság az orvostudomány. Azonban az egész jelenség mögött sokkal több rejlik, minthogy egyesek hisztérikussá válnak.

Páran talán elgondolkodhattak az utóbbi időkben, hogy honnan ez a téboly, hogy random emberek gyíkembernek vannak kikiáltva. Nos, a gyíkulásnak elég komoly múltja, és jelene van, ez a poszt azt próbálja végigjárni, hogy hogyan is jutottunk odáig, hogy egyes emberek ténylegesen alakváltó gyíklényekben hisznek - ráadásul hogy itt élnek velünk a Földön, mi több, vezető pozícióban vannak. Gyere hát, merülj velem alá a pikkelyes valóságba!

Ugyan az oltásellenes emberek próbálják a szebbik arcukat mutatni a világ felé, ájtatos kéztartással előadni először az életet védő, csuda-aranyos embereket, azonban idővel minden kutya harap ha ingerlik. És számukra az ingerlés az, ha valaki rámutat arra, hogy totál nem komplettek. Olyankor elszabadul a pokol, szemük vérbe fordul, és megmutatkozik valódi természetük. Ez ügyben láthattunk nemrég kettő, vagy talán inkább három vagy négy példát is. 

A világon végignézve, a kérdés adja magát. Amit mi itt kicsiben megélünk, és kezdjük úgy érezni, hogy napról napra eszkalálódik, vajon mennyire "veszélyes" jelenség? Vannak olyan sokan ezek az emberek, hogy már kritikus tömeget alkotva veszélyesek legyenek? És tényleg azok, vagy elég csak jót nevetve legyintsünk, hogy na még egy hülye, én megyek tovább?