32 éve történt az az eset, melynek körülményeit a nagyközönség előtt máig sem sikerült teljes mértékben tisztázni.
James Warren Jones, ismertebb nevén Jim Jones 1931-ben született, az amerikai Indiana államban. Gyermekkorát a visszatekintők szokatlannak írják le, mert a kis Jim már egész fiatalon mániákus rajongással volt a vallások, és az elmúlás témáját illetően. Jim - mint akkor mások rengetegen - rajongott a kommunista eszmékért és már fiatalon bújta az ezzel foglalkozó könyveket, alapműveket. Nem sokkal később Eleanor Roosevelt egy beszéde nyomán pedig érdeklődést kezd mutatni az akkor már szenvedő afrikai társadalmak iránt.
Mivel Amerika és a kommunizmus összeegyeztethetetlen volt, James az ebből keletkezett frusztrációja nyomán egy olyan lépésen kezd gondolkodni, mely segítségével demonstrálhatja, hogy igenis van létjogosultsága az eszméknek, melyben hisz. Amerika kultúrája a keresztény Istenben látja a legfőbb támaszpontot és a hatalmat, mely megvédi az államokat egy kommunisa utópiától - így hát úgy dönt, hogy egyetlen módja az erődemonstrációnak az lenne, ha a vallást támadná meg és sajátot hozna létre. Korábbi vallási fanatizmusa révén már egy metodista hitközösség aktív tagja, melyet azonban elhagyni kényszerül 1952-ben, mert a templom vezetői ellenezték azon tevékenységét, hogy feketéket is integrált a csoportba. Egy baptista templomban eltöltött rövid idő után Jones megalapítja saját templomát. Házról házra jár, plüssmajmokat és állatkákat árúsítva, hogy összeszedje a pénzt, amiből később majd megalapítja a több névváltoztatás után Népek Templomaként ismert keresztény közösséget.
1960-ban, Charles Boswell, Indianapolis polgármestere a helyi emberi jogok szervezetének vezetőjévé teszi Jim-et. Annak ellenére, hogy a fekete integrációt elutasító amerikai társadalom továbbra is horogkereszteket fest a feketék házaira és rendszeresek a "white fight"-ok, ahol a fehérek nyíltan feketéket vernek, Jim aktívan integrálja a négereket a városi hivatalokba, sőt, ő maga is az utcán van egész nap és fekete családokat segít. Miután 1961-ban egy összeomlása nyomán "véletlenül" a kórház fekete részlegébe helyezik őt, megtagadja a fehér részlegbe vonulást, és felépülése alatt végig a feketék segítségére van, ágytálakat ürít, ágyakat vet meg. Jonest és a Templomot több fenyegetés és megalázás is éri ezekben az időkben, kezdve a macskatetemmel való dobálástól, a horogkereszt-festésen át, egészen a templom előtt hagyott dinamitrúdig. Jim és felesége Marceline Jones több, nem tiszta (most ne vitatkozzunk ezen) amerikai származású gyeremeket adoptál és mint a "szivárványcsalád" emlegeti családját. 1961-ben ők voltak ez első amerikai család, akik fekete gyermeket adoptáltak.
Még ebben az évben, Jones úgy véli közeleg az atomháború, melyet vallási beszédeiben és intejúiban is kifejt és családjával Guayánán keresztül Brazíliába indul, ám mikor kiderül, hogy távollétében a Népek Temploma az összeomlás szélére sodródott, 1965-ben visszatér Amerikába. Ott is marad, és továbbra is megrögzötten híreszteli hogy 1967. július 15-én megkezdődik a világméretű atomháború. A Templom ezzel egyidőben Kalifornia államba költözik, révén hogy azt biztonságosabb helynek véli. A hatvanas évek végén Jones már kezdi a szocialista rögeszméit a vallásba fűzni. A hetvenes évek elején már haldokló vallásnak titulálja a kereszténységet, és "A Killeth levél" címmel könyvet ad ki, melyben a keresztény vallást kritizálja, főleg a Biblia tekintetében. Elkezd arról beszélni, hogy ő maga a Názáreti Jézus, Buddha, Gandhi, és Lenin reinkarnációja. 1976-tól nyíltan vállalja, hogy ateista. Ekkor már azt is elismeri, hogy a kommunista mozgalomhoz az egyetlen mód, az egyetlen közösség, mellyel mobilizálhatta az amerikai embereket, az a vallás volt.
1974-ben hozza létre Guayanában Jonestownt, a Templom mezőgazdasági projektjét, melynek célja hogy a "földi paradicsom" kiindulópontja és az 1972 óta tartó folyamatos támadások elleni menedék legyen.
1975-ben a Népek Temploma San Francisco-ba költözik, és mind a Templom, mind Jim mélyen belefolyik a politikába, sok befolyásos embert maga köré gyűjtve. George Moscone polgármesterré választásában a Templom is segített, és így viszont: Moscone is nyilvánosan támogatta a Templomot. Komoly politikai karrier vette kezdetét, ám egy 1977-ben publikált cikk részletesen számolt be a Templom tagjainak állítólagos szexuális és érzelmi zaklatásáról, kihasználásáról. Ekkor Jones és pár száz híve Jonestownba utaznak. A nyomás egyre növekszik a Templommal szemben. Town-ból visszautazik Amerikába a szervezet gazdasági megbízottja, és elkezd kitálalni arról, hogy miféle káosz uralkodott el a Népek Templomán. Politikai segítői többségét elveszti Jim és a Jonestownból szökdöső egyének a médiának továbbra is az élhetetlen körülményekről, visszaélésekről számolnak be: egyre valószínűbb egy helyszíni szemle az Államok részéről.
1978-ban Leo Ryan kongresszusi tag elindul egy csapattal, hogy ellenőrzést tartson a Jonestowni emberi jogokkal való visszaélések kiderítése okán. A csapat többsége újságírókból áll, de van velük egy NBC tévés-stáb is és egykor Templom-tagok, illetve aktív tagok családtagjai. Miután a guayana-i Georgestownból repülővel átjutnak Jim eldugott kis világába, másnap sietősen távoznak is, mivel Don Sly, egy "hívő" késsel támad Ryanra. 15 embert visznek magukkal, akik távozni kívánnak. Jim nem tett semmit, hogy megállítsa őket. Jones vörös brigádja, személyi testőrei azonban követték a delegációt, és repülőre szállásuk előtt megtámadták őket. A fegyveres harcban Leo Ryan, az NBC stábja, és még néhány ember meghal. Ryan akkori, ottani elmondása szerint jelentésében azt írta volna, hogy a körülmények nem jók, de még megfelelőek.
Ezután Jones híveinek elmondja, hogy a gyilkosság miatt Oroszország nem fogja őket többet segíteni a paradicsom létrehozásában, és hogy nemsokára ejtőernyővel katonák érkeznek, akik megkínozzák, és megölik őket, és a gyermekeiket. Ekkor merült fel a megújulást hozó öngyilkosság ötlete. Mikor kitalálták, hogy cianiddal és altatóval mérgezett gyümölcslével fogják a kolóniát a "megváltásba" taszítani, többen sírni kezdtek. Jones azonban leintette a "hisztériát, mert mi szocialisták és kommunisták mutassunk büszkeséget halálunkkor". A meglelt, Q042-esre, vagy a Halálszalagra keresztelt hangfelvételen hallhatjuk is mindezeket, az utolsó 44 percet az életükből. Még a delegációt ért támadás napján megkeverik a halálos itókát, és először a gyermekeknek töltik a szájába fecskendővel, majd egymásnak, egyesek maguknak adják be az anyagot. 909 ember, ebből 276 gyermek hal meg a ciántól aznap Jonestownban. Jim Jonest a pulpitusán találják meg holtan, lőtt sebbel a fején.
Jones utolsó szavai a felvételen, azok voltak, hogy "Nem pusztán öngyilkosságot követünk el, hanem forradalmi öngyilkosságot, mellyel egy embertelen világ állapota ellen tiltakoztunk."
Nem vagyok benne biztos, hogy most ide célszerű lenne végkonklúziót írni. Hisz bizonyára van, aki azt ugatja "na a kommunista kivégzett egy rakat embert", van aki azt, hogy "ez egy jó csávó volt, csak megőrült". Mindenesetre, és most meg lehet kövezni kő keményen, mert magam is elgondolkodok azon, amit ide írok: gondolkozzon el mindenki Jim utolsó mondatán, még ha nem is ebben a kontextusban.
Később megállapították, hogy Jones szélsőséges paranoiában szenvedett és erősen drogfüggő volt. 782 oldalas jelentést készített a CIA, mely publikus. Másik 5000 oldalnyi információ azonban a mai napig titkosítva van.
A felvétel utolsó tíz percét itt hallhatjátok, olvashatjátok, egy kis angoltudás elkél hozzá:
És a híres képek: