Elég régóta a konteó-imádók egyik fő csapásiránya, melyben megtépázott nemzeti identitásunkat próbáljuk visszavezetni, így létrehozva különböző butaságok alapján azt a látszatot, hogy a magyar nép valójában a világegyetem alapja. Mindenféle sufni-nyelvészkedéssel próbálgatnak mindennek létalapot teremteni egyes emberek, azonban agyszüleményeik egy óvodás-írta fantasy regény színvonalát hozzák legfeljebb. A roppant mód érdekes ebben, hogy mégis emberek ezrei követik, s tartják igaznak ezt a gyermeteg gondolatmenet-füzért, amit töviről-hegyire lehet szétszedni, és tételesen megcáfolni. Ezen képtelenség első fázisával találkozik most az olvasó: mi szerint, hogy mezopotámok vagyunk!
Röviden a múltról
Mielőtt az asztalra vágnánk és kiveséznénk, hogy mégis hogyan, meg miért, rövid törtélelmi összefoglalóra invitálok mindenkit. Időszámításunk előtt 900 körülről maradtak fenn első írásos emlékeink az úgynevezett kháldokról. A kháldok, vagy másképp, kháldeusok, egy több törzsből álló népcsoport volt, akik a Tengerföldnek is nevezett, sumer és akkád városok közötti mocsárvidékeken, a déli területeken éltek, halászatból és állattenyésztésből. Egyes törzsek, mint Bít-Jakim törzse, Elámtól magától kapott később pénzt, és fegyvereket, hogy borsot törjön a Babiloni Birodalom orra alá. A kháldok élelmes nép volt - törzseik aktív résztvevői voltak az asszírok, a mezopotám városállamok, és Elám gazdaságában, és ellentéteiben egyaránt. III. Sulmánu-asarídu elégelte meg békés hárpiáskodásukat, azonban ez nem akadályozta meg a Bít-Jakim nemzetséget, hogy az i. e. 800 körül meggyengült asszír befolyást vasbakancsa alá tiporva egyenesen Babilónia uraivá váljanak. A kháldok aztán gyakorlatilag eldobták törzsi hovatartozásuk, és Újbabiloni Birodalom néven létrehozták a terület utolsó nagy királyságát ebben a hatalmas konfliktusban. Bár néhány évszázaddal később nekik is leáldozott a csillaguk, és az Óperzsa Birodalom a teljes terültet bekebelezte, roppant népvándorlások zajlottak ezekben az időkben.
Több dolgot is szem előtt kell tartsunk, midőn ezt a remekbe szabott konteót kiteregetjük.
Kháldok - akkor és most
Az első, és legfontosabb, hogy az egykori kháld népnek semmi, de semmi köze nincsen a káld katolikus egyházhoz, ezt a nevet a 15. század folyamán vette fel az egyház. A kérdés, hogy akkor miért is ez az egyház neve akkor, joggal merül fel. Az asszír keleti egyház (teljes hivatalos neve: Szent apostoli katolikus asszír keleti egyház), más néven nesztoriánus egyház a kizárólag az első két egyetemes zsinatot elismerő keresztények csoportja. Magukat a legrégibb keresztény egyháznak tartják. Önálló identitásuk 431-től kezdődik. Önmeghatározása szerint ők az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őrizte meg Jézus és a tizenkét apostol tanításait változtatás nélkül. A nesztoriánusokból áttért katolikusok története 1445-ben kezdődött, amikor a Cipruson élő nesztoriánusok és maroniták csatlakoztak a római katolikus egyházhoz. Rájuk alkalmazta először a katolikus egyház a "káld", "káldeus" nevet. Azon roppant egyszerű okból kifolyólag, hogy szírek voltak a követők, aka asszírok. Ebből következik, hogy ezen egyszerű nyelvi megtévesztésre egy nép történelmét alapozni, nettó balgaság.
Badiny-Jós Ferenc
A második, Badiny-Jós Ferenc maga. Ő volt az az úriember, aki gyakorlatilag tudományos szintre (szerette) volna emelni nézeteit a sumer-magyar rokonsággal kapcsolatban. Többen is támogatták Badinyt, elsősorban ezen rokonságelmélettel kapcsolatban, azonban az akadémikus tudomány által elismerve semmiféle épeszű bizonyíték nincs ezen teóriája alátámasztásának. Igaz, hogy roppant munka van Badiny mögött, és az is igaz, hogy a sumerológia egyik atyja neve által fémjelzett intézményben szerezte titulusát, azonban tisztával vagyunk a homeopátiát reklámozó onkológus óta (is), hogy ez sokszor félrevezető. Kevés veszélyesebb kombináció létezik az emberi természetben mint a túlbuzgóság és a téveszme párosa.
Magyar Biblia
A fenn említett úriember magyarosította az úgynevezett Magyar Bibliát, mely ezen kitaláció egyik alapköve. De mi is ez a Magyar Biblia? Hol találták, ki találta, és úgy egyáltalán?
Nos, a történet - és hangsúlyozom, a TÖRTÉNET - arról szól, hogy Kramer professzor ásta elő agyagtáblákon a Magyar Biblia eredetijét, melyet Badiny magyarított aztán.
Van azonban egy kis bökkenő: Samuel Noah Kramer soha nem ÁSOTT elő semmiféle agyagtáblákat. Kramer ugyanis a büdös életben nem végzett ásatásokat sumer témában. Jó minőségű könyveket adott ki, és valóban a sumerológia szempontjából elképesztő tudásanyaggal rendelkezett, de ha már a kezdet kitaláció, mi jöhet még?
Ami biztos, hogy valódi feltárásokat Leonard Woolley végzett, és ő valóban talált érdekes dolgokat. 1919-től 1934-ig Ur városának feltárásán munkálkodott, amiért lovaggá is ütötték. Woolley a modern archeológusok egyikének számít. Woolleynál a pontos, aprólékos alapozásra került a hangsúly, hogy a lehetséges legtöbb és legpontosabb információkat szerezze a kutatott helyről és kultúráról. Sok időt fordított arra, hogy a bennszülött személyzetét kioktassa, hogyan ássanak anélkül, hogy a talált tárgyat elmozdítanák, hogyan emeljenek gyorsan fedelet köpenyekből, ha az ásatás helyén egy záporeső miatt eliszaposodás fenyeget. Így ásatott ki Urban, a templomkörzet előterében csaknem 2000 sírt, melyeket lelkiismeretesen jegyzékbe vett. Öt évvel később, 1927-ben visszatért a templomkörzetbe, hogy kiássa a királyi és hercegi sírokat. Összesen 16 király sírját tárta fel, melyekben a királyok nagyszámú kíséretükkel együtt voltak eltemetve. Azonosította az egymást követő kultúrákat az egymáson talált rétegek alapján. Leásott az őstalajig, ahol két és fél méter vastag agyagrétegre bukkant, amely szennyezésmentes volt. Ez a réteg Kr. e. 4000 táján került ide. Úgy vélte, hogy a bibliai vízözön nyomaira bukkant.
Azonban a sokat emlegetett táblákról még mindig SEMMIT sem hallottunk, olvastunk, sem Kramertől, sem Woolleytól, a Magyar Bibliát egyszerűen képtelenség csúsztatások nélkül ténylegesen magyarnak kikiáltani, egyáltalán létezését jusztifikálni. Másik eredethistóriája szerint, azonban a művet maga XXIII. János pápa emlegette II. vatikáni zsinaton elhangzott beszédében. Az elméletet támogatók milliószor írják e beszéd egy részletét, miszerint
"Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia, antropológia, nemkülönben a megtalált sumer első Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltárt és megmagyarázott."
Azonban van egy kis bökkenő: mégpedig hogy a Vatikán által jegyzett teljes beszédben ez SEHOL sem hangzott el. Az ALÁBBI linken megtaláljuk többek közt ezt a beszédét is XXIII. János pápának, hát finoman szólva is forog a sírjában.
A fentebb emlegetett írást sem találni sehol: egyetlen egyszerű okból - mert nem létezik. Kramer professzor SOHA nem írt ilyen címmel és témával könyvet. Persze, a kiadványok, információk, mind bizalmasak, egytől egyig - annyira, hogy már az egész magyar internet úszik bennük, és minden utolsó figyelemhajhász közzé tette. Persze.
Ékírás, rovásírás, és a többi
A másik - remegő lábakon álló - elmélet szerint, a mezopotám ékírás a székely-magyar rovásírással bármilyen szinten is megegyezik, pusztán a írás mechanikája miatt. Ez az elsődleges ok, hogy egyes tévképzetesek elhiszik azt a butaságot, hogy igaz ez az egész blődség. Így lett gyakorlatilag a világ 4000 éves hagyatéka magyarrá, ami már olyan szintű arroganciát feltételez, amiről azt hinnénk hogy nincs is. Badiny egy újabb intézményesített csúsztatásáról kell hogy beszéljünk. A rovásírás, és az ékírás között SEMMIFÉLE egyezőséget nem fedeztek fel a tudomány eberei. A sumer és akkád ékírás jeleinek független jelentései miatt az átírások mindig sokkal konkrétabbak, mint maga az eredeti mű. Az átírások – és különösen a fordítások – olvasásánál mindig figyelembe kell venni, hogy az adott helyen lévő ékjel aktuális átírása már egy szövegértelmezésen alapuló következtetés, és elvileg még nagyon sok egyéb megfelelő is szóba jöhetne. Rövid vagy töredékes szövegek esetén nagyon sokszor előfordul, hogy egyáltalán nem lehet kitalálni, mit akartak leírni, ilyenkor mindig a szóértéket használják. Az ékírásos dokumentumok átírása (transzliteráció) nemzetközileg elfogadott egyezményeken alapul. Amire finoman szólva is tojt a "fordító". Ezeknek egy része minden ékírásra vonatkozik, más részük a használt nyelvtől függ. Általános átírási szabvány az utóbbi időben, hogy a különleges ékezeteket a magánhangzókra nem teszik ki. Így jöhetett létre a Magyar Biblia, egy nem létező forrásból, egy nem létező fordítással, így jöhetett létre a konteó-szintű sumer-magyar közvetlen rokonság. Maga Kramer írta a következőt 1963-mas, the Sumerians című könyvében, mely a korábbiakban említettel ellentétben valóban létezett:
"Szerkezetében, így aztán, nem kis mértékben, hasonlít a sumer nyelv a magyarhoz, a törökhöz, és néhány kaukázusi, agglutináló nyelvhez. Szókincsében, nyelvtanában, és mondattanában, azonban, a sumer nyelv még mindig egyedülálló, és nincs egyetlen nyelvvel sem rokonsági kapcsolatban, legyen az élő, vagy holt."
Minden szempontból egyértelmű tehát, hogy nyelvi szinten sem tudjuk magunkat a sumerokhoz kapcsolni, bármennyire is szeretnénk azt. Valóban vannak nyelvi emlékeink, de egy majd' minden népet eredeztető népcsoport esetében ez nem különösebb csoda. De ettől még nem leszünk különlegesek, pláne nem, ha azt mindenféle csúsztatásokkal próbáljuk megmagyarázni.
Nimród?
Utolsó csepp a pohárban, hogy ezen - valójában - mezopotám, vagyis kháld magyarok nagy királya Nimród lett volna. Nimród egy király - azonban a népmesékben és legendákban találjuk őt, és persze, a Bibliában. No nem a koholt Magyar Bibliában, hanem a Bibliában, ami bár nem erősíti meg a tényt, de Bábel tornyát e szerint ő építtette.
Ebből már eredeztethetjük is következő konteót, melyben megint nagyon sok ember hisz, hogy az egy nyelv, mely Bábel tornyának leomlása előtt jelen volt, az nem lehetett más, mint a magyar nyelv. Hiszen Nimród magyar volt, ugyebár. De Nimród mint olyan, volt-e egyáltalán? Anomymus Anonymi Belae regis notarii historia de septem primis ducibus Hungariae című, vagy rövidebben, Gesta Hungarorumként ismert művében jelenik meg Nimród, és a geszta nyomán maradt fenn a köztudatban a Turul-monda, Vereckei-hágón át történő bejövetel, a hét vezér közismert névsora, a vérszerződés, a pusztaszeri gyűlés, és Zalán vezér menekülése. Eszerint, Hunor és Magor Nimród fiai voltak, tehát ha kicsit visszanézünk, ismét, a magyarság mezopotám. Egy gond van a dologgal: történészeti szemszögből nézve, egyáltalán nem hiteles sem Anonymus, sem pedig Kézai Simon gesztája, akármennyire is szerették volna 1987-ben akként bemutatni a New York Timesban egy propagandaanyag segítségével. Azt ezt megtevő román történészeket azóta is csak úgy emlegetik, (hogy így idézőjelben) "sajátos nemzeti érdekeiket" tartották szem előtt.
Egy szó mint száz, nagy valószínűséggel Nimród magyarosítása is csak csúsztatás, mely egy abszolút blődséget próbál alátámasztani, révén hogy több más históriánkkal ellentétben, ennek történelmi nyoma mint olyan, nincsen. Igaz, remekül beleillik a konteós összképbe.
Van tovább is?
Van bizony, viszont ez az írás már így is túl hosszúra sikeredett, és Jézus magyarságát már egy másik írásban szeretném górcső alá vetni. Egy biztos: a Magyar Biblia mint olyan, koholmány. A létezését, létjogosultságát igazolni próbáló szövegek csúnya csúsztatásokkal vannak tele, vagy egyáltalán nem létező dolgokra mutatnak rá. Ebből következik, hogy a magyarság agyonajnározása nettó konteó, és felfoghatatlan számomra hogyan tudnak ilyen hazugságokban hinni felnőtt emberek. Van-e jogom hogy azt mondjam, Anonymus butaságokat írt, mikor népünk történetének élő alapjai ezek a mondák, máig is? Hiszen a gestában keveredhet a valóság és a költészet, fantázia. Fontosabb kérdés tehát, hogy gyógyítható-e, ez a beteg, minden realitástól elrugaszkodott nemzettudat, mely még a fentinél is durvább dolgokat szült, és szül folyamatosan. De mint írtam, ez már másik tészta.
