Egy dolog van az életben, ami teljességgel biztos: és az nem más mint a halál. Vagy mégsem? A tovább után egy feltörekvő tudományág legbizarrabb elképzeléseit olvashatjátok, hogy miként válik az egykor tudományos-fantasztikumnak nevezett mese mindennapjaink elborzasztó valóságává...

1773-ban, Benjamin Franklin elkeseredését fejezte ki, hogy "egy olyan korban élek, mely technológiailag annyira fejletlen, oly közel áll a tudomány gyermekkorához", melyben nem képesek megőrizni és feltámasztani őt, hogy "egyetlen nag vágyamat megvalósíthassam, Amerikát, mint államot látni 100 évvel később". Benjamin el sem képzelhette azonban, hogy majd 200 évvel később álma, mintegy virágzásnak induló valóság fog tovább élni.

Az első publikált írások e témában egy Michigani fizikatanár, Robert Ettinger kezei által láttak napvilágot, bár még csak szűk körben, hisz könyvét, a Halhatatlanság kutatását csak privát könyvként terjesztette. Ebben fogalmaz meg olyan gondolatokat, hogy az orvosi technológia fejlődésének következő nagy dobása az emberi test fagyasztása lehet. Úgy gondolta, hogy bár a fagyasztás halálos lehet, mégis a jövőben a ma visszafordíthatatlan folyamatok mégis reverzibilesek lehetnek. Ugyanígy gondolkodott a klinikai halál korai szakaszáról, s e két gondolatot összekötve arra jutott, hogy a halál után mihamarabb lefagyasztott humán test teljes halál-folyamata visszafordítható lehet.

Nem sokkal ez előtt azonban Evan Cooper is hasonló gondolatokat vetett fel, sőt megalapította az LES-t, (Life Extension Society). Majd 1964-ben Ettinger könyve újra kiadásra került, immáron szélesebb, tudományos körökben is. Innentől, hogy első hivatalos irodalma, és szervezett működőképes kutatási helye is lett, beszélhetünk az akkor megszülető tudományágról, a krionikáról (cryonics), vagy kriobiológiáról. 1967-ben meg is történt az első fagyasztás: Dr. James Bedford testét prezerválták, még nagyon kezdetleges, durva technológiával.

Aztán beütött a tőzsdekrach (szó szerint), és a krionika fejlődését évekre visszavetette egy 1979-es baleset. Az LES nyomán létrehozott kaliforniai CSC területén, a Robert Nelson személyes pénzéből lefagyasztott testek, 1,5 év után egyszerűen kiolvadtak pénzügyi segítség hiányában. sőt már az is lehetséges volt, hogy testek a tárolókban évek óta lassú melegedésben voltak. Azonban a tudományág fejlődése nem állt meg. Az 1980-as években robbant a tudományos világba a molekuláris nanotechnológia, azaz az apró biomechanikai szerkezetek alkalmazása és fejlesztése. Eric Drexler, aki elsőként publikált a témában, egy írásában oldalakat szentelt annak, hogy a krionikusan fagyasztott test molekuláris sérüléseit a nanotechnológia miként lehet képes helyrehozni. Nem sokkal később a 90-es években a pedig egy sor kutatás tárta fel a víz természetét a testben, és az annak jéggé fagyásával járó eseményeket. A ma az élen haladó Alcor Life Extension Society, az LES elsődleges utódjaként a legmodernebb technológiával végzi a munkát. Hogy akik ezt felvállalják haláluk után, kísérleti patkányok, vagy egy elkövetkezendő érában a múlt hírvivői lesznek, azt majd eldönti mindenki magának. De mi is ez, és hogyan zajlik egy krionikus fagyasztás?

Hogy is kezdődik. Meghal a páciens. A krionika elvei egészen másképp szemlélik a halált - nem egy azonnal bekövetkező eseményként, hanem a klinikai halált megelőző folyamatok sokaságaként. Így az elmélet szerint, miután a szív leáll, a test bomlási fázisai megkezdődnek. A krionika nem gondolkodik lélekben. Sokkal inkább úgy, hogy agyban található az az információköteg, amely a személyiséget, és a hosszú távú memóriát fedi le, egy szóval az embert önmagát, hús és vér nélkül. A szív leállása után a test bomlása többnyire azonnal elindul, és az első dolog ami elszenvedi a bomlásból származó "sebeket" az az agy. Tehát a klinikai halálig a személyiség és a memória fokozatosan rombolódik le. A krionika szerint mihamarabb megáll a halál folyamata, annál több információ menthető meg mire a páciens a fagyasztásig jutna. Így aztán egy nagy csapat bármikor riasztható ember áll készen, hogy mikor valaki meghal, robotikus szívmasszázst, és vegyszerek sokaságát kapja a teste, mintegy fenntartva a vérkeringést, amíg a hűtés folyamata el nem kezdődik. Két lehetőség van: a neuroprezerváció, vagy az egész-test prezerválás. Az első eset annyiban más, hogy csak a fejet hűtik le. Így a lényeg, az agy, sokkal jobb állapotban megőrizhető, azonban tudósok vitatkoznak azon, hogy vajon az új-test szenzáció miként hatna, hogy az "izommemóra" újratanulása nagyon kínos folyamat lenne. Azonban mások azt mondják, hogy a krionikus fagyasztás okozta sérülések még a mai technológiával is olyan brutálisak, hogy ha már képesek leszünk a molekuláris gyógyászatra, akkor a test "növesztése", vagy az agy transzplantálása sem lehet majd akkora dolog. 

Egy dolog biztos, hogy a szervet / szerveket le kell fagyasztani. Mihelyt a test megérkezik a prezerváló laborba, egy izolált és hűtött környezetbe helyezik, miközben a keringést továbbra is fenntartják. Ekkor kerül elő a krioprotektív oldat. Hogy mi is ez. Nos, a jobb megértés érdekében: 

1.) Mikor a víz megfagy, térfogata növekszik. Már az egyiptomi népek évezredekkel ez előtt is úgy hasították a sziklákat hogy az éjjel megfagyó víz mintegy széthasította a testet. Az emberi test nagy része víz, a sejtek között, a sejtekben, víz található, ami mikor megfagy, helyet csinál magának, ezzel mintegy szétszakítva a sejteket / azok szerkezetét. Ezt nevezzük krionikus fraktálódásnak.

2.) Mikor a vízből jég lesz, akkor a még, robotikus keringetés által működő test hirtelen dehidrálódik: hisz a sejtek nem jutnak vízhez ami működésükhöz létfontosságú. Ez ischémiás állapothoz vezethet, azonban egy kevés idő ezen állapotban eltöltve így is jellemző: hiszen a fagyasztás addig nem kezdődhet el, amíg a páciens szíve meg nem állt. Másképpen gyilkosságnak titulálható dolog lenne a most leírt folyamat. 

Ergo szükség van egy olyan oldatra, melyet kíméletesen lehet a szervezetbe juttatni, és ami fagyasztáskor nem roncsolja szét a szerveket / agyat, és a sejtállományt minél jobb állapotban megőrzi. Ezt a fagyasztás nélküli sejt-stabilizálást nevezzük vitrifikálásnak. Tulajdonképpen ezt a folyamatot a 90-es években találták fel a szerv-transzplantációk segítésére. Ezt vette át a krionika, arra alapozván hogy kutyák agyát szinte 97%-os épségben sikerült a technológiával megőrizni. Kezdetnek 2 órán keresztül transzplantálják a protektív vegyületet a vér helyére a testben, 50%-os koncentrációban. Ezalatt a sejtek lassan felveszik az anyagot, majd 1 órán át 100%-os koncentrációban teszi ki a keringést a szernek, mintegy teljesen kicserélvén a testben található vért és vizet. A folyamat végén a sejtek egy rugalmas, kristályszerű állapotot vesznek fel, és készen állnak arra az extrém hőmérsékletre, aminek gyakorlatilag ismeretlen ideig lesznek kitéve. Egészen pontosan a tartályokban lévő testet folyékony nitrogén-közegbe helyezik, és annak forráspontján, 77.15 Kelvin-en, avagy majdnem -200 Celsius fokon tartják. 

A krionika egy úgynevezett "utoljára be - elsőnek ki" technológia, egy folyamatosan fejlődő ág, melynek páciensei minél fejlettebb technológiával "kerülnek be" annál hamarabb is "kerülnek ki". A korábban kezelt testek a durvább technológiák miatt fejlettebb kiolvasztást is igényelnek majd - ha egyáltalán lehetséges lesz a brutális vegyi toxicitás, a töménytelen molekuláris törés, és hasonlók helyrehozása e korábbi eseteknél. Az újraélesztés, vagy az élet visszaállítása a testbe jelenleg nem is annyira cél - azonban mivel az agy memóriaállománya elvileg a személyiség és az emlékek, így ezen információk lementése a fő cél. Hiszen mi van akkor, ha kiolvasztás után az ember gyakorlatilag nem tudja hogy ki is volt ő azelőtt, vagyis hogy kicsoda önmaga, esetleg még durvább: amnéziás állapotban szenved? 

Azonban a legkeményebb kihívás, amivel a krionika területén szembe kell nézni: a halál, és a lélek felfogásának teljes újragondolása. Mert hisz ha bebizonyosodik, hogy a psziché az agy memóriáiból rekonstruálható, a teljes, Istenek által létrehozott lélekfelfogás felborulna. Megkérdőjelezhetővé vállna a kollektív tudat, az egy nagyhoz tartozás gondolata, és helyünk az univerzumban, és ezen a világon. A világ nagy vallásai, főként a kereszténység így is hevesen, véres szájjal tiltakozik a krionika fejlődése ellen - vajon mert félnek, vagy valóban Isten megszentségtelenítésén vannak felháborodva? 

Döntsétek el Ti. 

Végezetül néhány video:

Egy kis informatív szösszenet:

https://www.youtube.com/watch?v=bb07pKsCOjI 

És a Discovery filmje (van belőle part B-C-D-E, majd egy órás doku)