Nem kell betojni, természetesen a fenti kép hoax, viszont hogy a németek mire is jutottak az Antarktisz fagyos vidékén, máig is csak találgathatjuk. Állítólag. Azonban vannak dolgok amik nagyon is biztosnak tűnnek, még akkor is ha egy második világháborús sci-fi-be érezzük csöppenni magunkat... A náci birodalom összeomlása után, sok találgatás, és sok feltételezés született arról az egykori hatalomról, amit sem az oroszok, sem az amerikaiak nem ismertek belülről - egyszerűen túl távol voltak ahhoz, hogy megtehessék, kémek ide, kémek oda. Ezen találgatások közé tartoznak a német birodalom technológiai arzenáljával kapcsolatos feltételezések.
Nagyon jól tudjuk, hogy a német tudósok és feltalálók rendkívüliek voltak. Kidolgozták, majd megvalósították a világ első ballisztikus rakétatípusát, a V2-t. 1933-ra fejlesztette ki Werhner von Braun az Aggregat 1-es, etanollal és oxigénnel működő rakétát, mely igencsak instabilnak bizonyult, és a kutatások java már az Aggregat 2-es verzión dolgozott. A fejlődés egyik csúcspontja az Aggregat 4 volt, majd a V2, azonban Hitlert ez különösebben nem győzte meg: akkor úgy nyilatkozott hogy "csak egy tüzérségi löveg, ami messzebbre jut el, de drágább az előállítása".
Viszont több próbálkozás után sikerült is kalibrálni a szerkezetet - a rakéta 193 kilométert tett meg egyhuzamban. Ugyanezen szerkezet egy fellövés alkalmával 189 kilométer magasra emelkedett, és ezzel gyakorlatilag az első szerkezet volt, mely az űrbe jutott, ekkor már Hitler is felismerte az A4-V2 erejét, és 1944-től annak gyártását szorgalmazta. Érdekes, hogy a V2 gyakorlatilag amerikai "segítséggel" született meg: már 1939 előtt is rendkívül érdekeltek voltak a német tudósok és mérnökök Robert H. Goddard amerikai fizikus munkásságában, és többször fel is vették vele a kapcsolatot, hogy segítséget kérjenek tőle.
3x1000
És ez még semmi. Hogy ténylegesen tisztában lehessünk a náci technológiai gépezet hatalmasságával, beszélni kell a Horten testvérek hihetetlen találmányáról. 1943-ban, Hermann Göring azt a parancsot adta, hogy kreáljon a német ipar egy olyan repülő szerkezetet, mely ezer kilónyi töltetet tud ezer kilométer/órás sebességgel, akár ezer kilométer távolságra is szállítani. A 3x1000 program szinte képtelenségnek tűnt akkor: bár a Junkers Jumbo 004B meghajtása képes lett volna magas sebességet elérni, de hihetetlenül zabálta volna a hajtóanyagot. Az ekkoriban a siklórepülést tanulmányozó Horten testvérek itt kerülnek a képbe. A felhívás hallatán előtérbe helyezik egy magánprojektjüket, a HO IX-et, melyből aztán megszületik a világ első lopakodója. Igen, a németek papírra vetették a világ első működő, nem propeller hajtotta, rögzített szárnyú, lopakodó repülőgépének tervét. Az első és második fejlesztések, a V1 és V2 tesztelésénél a testvérek is jelen voltak még, mikor a kettes típus kielégítő repülési mutatókat produkált, már az Amerika Bomber készítésén fáradoztak, és a teljes gyártás és teszt a Gotha fegyvergyárhoz került. Több sikeres, és több sikertelen teszt ellenére kitartóan javították a prototípusok hibáit. Így jutottak a háború végső fázisában a harmadik verzióhoz, mely gyakorlatilag a már működő gép - lett volna. Azonban a 40 megrendelt "lopakodó" sosem készülhetett el teljesen, ugyan is a megrendelt gépek gyártása kellős közepén foglalták el a szövetségesek a Gothai vagongyárat, ahonnan a félkész gépeket Amerikába, és Oroszországba szállították. És hogy miért volt a gép lopakodó? Reimar Horten elmondása szerint a faragasztóval kevert szénpor-bevonat tette azzá az amúgy fából készült gépet. A Nortrop-Grumman csoport 2008-ban megépítette és tesztelte, a soha el nem készült csodafegyvert. Más, akkori gépek radar-észlelhetőségének mindössze a 20%-át produkálta a szerkezet. Ebből arra lehet következtetni, hogy lehetséges, ha a Horten fivérek hamarabb állnak elő a Horten Ho 229-es terveivel, egy olyan repülő szörnyeteget teremthettek volna, mely még időben fordíthatott volna a háború kimenetelén. Valójában, a Ho 229 nem volt lopakodó - bombázónak készült, azonban az első olyan gép volt, melyet "lopakodónak" nevezhetünk, mivel radarészlelhetőségét csökkentő tulajdonságokkal rendelkezett. Valóban veszélyes volt, hiszen a cél Anglia lebombázása volt vele, és a gép az átlag 18 percnyi észlelés utáni időt a reagálásra, 8 percre csökkentette volna.
A Horthen fivérek
És repülőgépük, a Horthen HO 229
A Bagoly-hegy mélyén harangoznak...
És ezen a hihetetlen találmányon keresztül jutunk el a sci-fi részéig a történetnek. Hol is kezdjem... Először is lényeges eleme a történetnek a "Paperclip" avagy a gémkapocs-projekt. Ennek során német tudósok megmenekülhettek, egészen Amerikáig és Britanniáig, ahol aztán az "agyelszívás" keretén belül a szövetségesek hadi fejlesztéseit támogatták tudásukkal, a náci tervek helyett. Az 1944-es programban irgalmatlan mennyiségű tudás vándorolt a tengeren túlra, még maga Reimar Horten is önként jelentkezett a program keretein belül. Aztán hirtelen 1947-ben, Roswellben lezuhant az a bizonyos ismeretlen repülő tárgyként számon tartott szerkezet. De valóban annyira ismeretlen lett volna ez a tárgy? Az "agyelszívás", a repülő szerkezetek fejlesztésében akkoriban robbanásszerűen bekövetkezett fejlődés, és idegen repülő dolgok az égből való lepottyanása sok emberben összekapcsolódik, és lehet hogy joggal. Már a Ho 229-es is, első ránézésre, teljesen különbözött a kor repülőgépeitől szokatlan formájával. Ráadásul a németek feltételezhetően antigravitációs kísérleteket is folytattak. 1943 nyarától a Harmadik Birodalom egy része a föld alá költözik, a szövetséges bombázások elől. Lengyelország alatt kilométeres alagutakat vájnak a föld mélyébe, ennek a mozzanatnak a "Riese", azaz óriás művelet nevet adták. A cél egyfelől, a lőszerek gyártásának és raktározásának biztonságban tudása volt a szövetséges légitámadások elől. A Riese projektet elég sok tényező lassította: egyfelől, igencsak kemény volt a Bagoly-hegy gneisze, másfelől, a főként orosz hadifoglyokból, majd túlnyomó részt magyar zsidókból álló vájárok alultápláltak voltak, sőt, tífuszjárványok tizedelték őket. Az irgalmatlan méretű, náci föld alatti városok sosem tudtak azonban teljes egészében elkészülni.
Állítólag, az egyik ilyen föld alatti bázisban építették a náci szakemberek a "harang"-ot is. A "Glocke" program, avagy a harang-program keretein belül állítólag egy ténylegesen harang szerű szerkezet vertikális lebegési képességét tesztelték higany, radioaktív elemek és elektromosság segítségével. A két, egymással ellentétes irányban forgó gyűrű és a hajtóanyag hozta feltételezetten létre a hatást, ami által a harang lebegni kezdett. Igor Witkowski hadtörténész, elmondása szerint Jakob Sporrenberg egykori SS tiszt vallomásaiból, és egy meg nem nevezett lengyel hivatalos forrásból rakta össze a Harang képét, és azzal kapcsolatos kutatásait. Elmondása szerint a Harang beindításakor a "Xerum 525" nevű anyagot, tórium -és Berillium-peroxidokat, és egyéb anyagokat használtak. Mikor a Harang működött, 150-200 méteres körzetében a barlang falán kristályok képződtek, a vér géllé sűrűsödött, és "elolvadtak" a növények, és a szerkezet maga lebegni kezdett. A projekt annyira fontos volt a németeknek, hogy nem engedhették hogy a Gémkapocs-projekt ezt ellopja tőlük: Hitler 62 tudóst, és még néhány munkást gyilkoltat meg állítólag meg, hogy nehogy szövetséges kézbe kerüljön a náci Wunderwaffe, azaz csodafegyver, azonban ez csak mendemonda. Itt kerül a képbe Hans Kammler, az SS egyik tisztje, aki szép lassan feldolgozta magát a ranglétrán, annyira, hogy a gázkamrák fejlesztésétől egészen a V2 rakéták és a már leírt lopakodó repülőgép fejlesztésének irányításában is komoly szerepet kapott. Állítólag Kammler kapta meg a parancsot, hogy a befelé nyomuló szövetséges erők miatt ölje meg a tudósgárdát, az információ kiszivárgásának megállítása érdekében, azonban egyesek szerint más végezte el a mocskos munkát - Kammler pedig, aki a szövetséges oldalra állásról gondolkodott, egész egyszerűen felszívódott. Hozzá kötik többen is a Harang programot. Nürnbergben meg sem említik a nevét, pedig a varsói mészárlás, és több koncentrációs tábor, köztük az Auschwitziben elkövetett tettek kapcsán is felmerülhetett volna a neve. Lehetséges volna, hogy Kammler az amnesztia és totális eltűnés kegyéért cserébe a szövetségesek kezébe adta volna a Harang technológiáját? Kammler lehet hogy Wernhnerhez, Lippisch-hez, a vertikális felszállások kutatójához, és a többi nagy elméhez csatlakozott a Gémkapocs során a tengerentúlon? Minden esetre, a Harang egyelőre csak fikció marad.
Hans Kammler
A "Henge", a kőgyűrű, amihez állítólag a Harang volt erősítve
Ezek mennek, a lebegés meg az UFO-k
Egy évvel azután, hogy Amerika a német hadigépezet nagy tudósainak többségét magáénak tudhatja, 1947 júniusában Kenneth Arnold, az 56 éves berepülő pilótája arról tesz jelentést, hogy egy csapatnyi, nagyon furcsa, szárnyak, és meghajtás nélküli repülő objektumot látott. Kenneth úgy írja le őket, mint repülő csészealjak, és ezzel új fogalmat teremt - bár elmondása szerint, az egyik objektum kereszt alakú volt. Arnold megbízható ember volt, saját elmondása szerint már-már beleőrült hogy annyira felkapott lett az eset, hogy már papok hirdették egyes helyeken, hogy azok a tárgyak a "végítélet hírhozói", és a világ végéről prédikáltak. Két héttel később pedig, a nagy port kavaró Roswelli incidens is megtörténik. Kammlerrel együtt eltűnik később az állítólagos Harang prototípusa is. Majd egy évre rá UFO-k röpködnek az amerikai égbolton. Az, hogy az amerikai kultúra aztán unalmában valamiféle idegenekkel köti össze ezeket a gépezeteket, már megint egy dolog. A Roswelli jelentések egyértelműen kizárnak mindenféle feltételezést miszerint idegeneket találtak volna - azt viszont említi, hogy találnak két darab összeégett holttestet.
Az elszaporodó UFO észlelések többségét jól láthatóan az amerikai légibázisok, és fegyverkutató központok köré csoportosíthatjuk. Az állítólagos Roswelli után is történt egy incidens, melyet egyesek egyenesen a Haranghoz kötnek. A Kecksburgi incidensben, 1965. december 9-én százak látták amint egy tűzgolyó száguld keresztül az égen, hogy aztán becsapódjon az említett kisváros melletti erdőbe. Egyesek szerint az orosz Kozmosz-96 műhold csapódott be - ez a műhold volt amit a Vénuszhoz szerettek volna küldeni az oroszok, azonban a hajtóműben ismeretlen eredetű robbanás történt, ami megsemmisítette az űreszközt. És itt össze is érnek a konspirációs teóriák: ugyan is a Kozmosz-96 a fenti napon semmisült meg. A becsapódás helyszínére katonai erők érkeztek, és tovább bonyolította a dolgot a NASA ellentmondásos nyilatkozat-dömpingje a dologgal kapcsolatban - állításuk szerint a nem megfelelően kezelt dokumentumok megsemmisültek az esettel kapcsolatban. A szemtanúk szerint, a lezuhant tárgy harang formájú volt, erről egy szobor tanúskodik Kecksburgban. Igen, harang - bár érdekes, hogy a Kozmosz-96 is eléggé hasonlított a harang formára.
És itt kell beszéljünk még az 5 millió dolláros támogatású, 50-es évekbeli "Ezüstbogár"-ról. Az 1953-mas Kanadai fejlesztés, az avrocar, egy VTOL volt, azaz egy "Vertikálisan fel -és leszálló gép". A projektet aztán az Amerikai légierő vette át 1954-ben, további fejlesztés céljából. A John Frost, brit tudós által feltalált szerkezet jellegzetes UFO alakú volt. A titkosnak induló projektet 1961 szeptemberében, különböző instabilitási okokból felfüggesztették, a prototípusokat amik megmaradtak, pedig múzeumokban állították ki. Azonban egyesek szerint ez csak egyfajta próbálkozás volt, az amerikai és a német technológia ötvözésére. A tervezésben részt vevő híres német tudós, Alexander Lippisch állítólag nem egyszer elismerte: hasonló szerkezeteket már tesztelt a német birodalom szolgálatában Prága közelében, John Frost pedig nem tagadta hogy német mérnöki munkák inspirálták a szerkezet megteremtésében.
És valóban, egy Viktor Schauberger nevű feltaláló Repulsine nevű kis gépecskéje ugyan ezt próbálta reprodukálni. A kis szerkezet a Coanda-effektus által próbált levitálni, és valójában az Avrocar is ezt próbálta 3 nagy teljesítményű turbina segítségével elérni. Viktor leírásaiból tudjuk, hogy állítólag szerkezet működött: csak épp teljesen kiszámíthatatlanul. Egy alkalommal arról számol be, hogy a masina egyenesen az égnek kezdett száguldani, szétverve a mennyezetet. Schaubergert azonban Lengyelországba viszik. Igen, az állítólagos tesztek, és a Harang-project otthonába. Később ő maga emigrál Amerikába, abban a reményben, hogy ott támogatást kap kutatásaihoz, azonban ez nem így történt. Egyesek szerint az államra hagyta a teljes kutatási anyagát Texasban, és Ausztriába tért vissza, ahol nem sokkal később meg is halt. Viktor azonban egy unortodox feltaláló volt, találmányait a természetben tett megfigyelései alapján készítette. Tekintve hogy az Avrocar nem sokkal a hidegháború "kitörése" után jelent meg, nem lehetetlen hogy az az ő munkássága alapján készült volna. Máig is kétséges azonban, hogy a Repulsine valóban képes volt-e arra, amit Schauberger állított róla. Energetikai és örvényléstani elképzelései máig is rengeteg embert foglalkoztatnak.
A Repulsine
Konklúzió?
Mindezeket összevetve, talán lehetséges, hogy az UFO-król alkotott elképzeléseinket felül kell vizsgáljuk, révén hogy nem is tűnnek annyira "idegen" dolgoknak ilyen formán. Azonban szem előtt kell tartsuk, hogy a Harang, mely központi eleme kéne hogy legyen a történetnek, jó eséllyel nem több mint háborús hallucináció a német csodafegyverről. Azonban Hitler obszesszióját a szent tárgyak iránt, mint a Longinuszlándzsa (a legenda szerint az a fegyver, amivel a kereszten Jézust megsebezték), vagy a Frigyláda, sem felejthetjük el. A Haranggal, és egyéb csodákkal egyetemben, egyesek úgy gondolják, hogy Hitler nem véletlenül szervezett 1939-ben expedíciót Tibetbe, és ami a fontosabb: az Antarktiszra. Az itt felfedezett lejáratok, és a belső Föld lettek ezen csodák új otthonai, ahogy a Harmadik Birodalomnak is. Bár azért ez így együtt, már igencsak elvetemült, de azt már csak a következő posztban írom le.
Korábbi írás lett felújítva, de az új források közt:
http://falanszter.blog.hu/2010/10/10/hitler_titkos_fold_alatti_varosai_1_resz_az_anlage_riese_projekt (érdemes elolvasni!)
