Katica-invázió van. Legalábbis, nagyon úgy fest, hogy talán "kicsit" több van belőlük, mint azt megszoktuk. Az elmúlt hetekben töménytelen ökörség látott napvilágot, az állatgyilkos, csípő-szúró-harapó génmódosított vérkaticákról. Azonban mi is van pontosan az invázió mögött?
Az poszt apropója
A poszt apropója a Fehérkereszt Állatvédő Liga által megosztott tömény baromság. Ezek a katicák nem laboratóriumi kísérlet eredményei, és a kép melyet mellékeltek egy igen ritka esetről készült.
Akkor mégis mik ezek?
Egészen pontosan, harlekinkatica, ázsiai katicabogár, sokszínű katicabogár, vagy keserűkatica, latin megnevezése Harmonia axyridis. És vajon miben másak, mint az általunk már megszokott hét -és kétpettyes katicák? Először is, érdemes kiemeljük azon tulajdonságát, ami alapján meg tudjuk különböztetni őkelméket az általunk megszokott katicafajoktól. Első blikkre kiszúrható ez az igen markáns különbség, név szerint a toron látható mintázat, mely jellegzetesen "W" alakú, és a lenti képen látható a különbség.
Hogy miben mások még? A két -és hétpetteyes katicánál sokkal mozgákonyabbak, falánkabbak, és hatékonyabbak a táplálékszerzésben. Tulajdonképpen természetes ragadozójuk nem igazán akad, vannak területek ahol van egy élősködő gombafajtájuk, azonban ez is csak elenyésző mértékben öli meg őket. Nem úgy mint ők mást: nem véletlen nevezhetjük invazív fajnak, a harlekinkatica agresszív valamelyest, más fajokat simán megtámad. Ez idehaza a kétpettyes katicapopulációkat veszélyezteti főleg, ugyanis azok ugyanúgy a fák lombozatában érzik igazán jól magukat, ahogy a harlekinkaticák is. Azonban a harlekinkatica egyik legnegatívabb gazdasági hatása a szőlő- és bortermelésben jelentkezik. A harlekinkaticák behúzódnak a szőlőfürtökbe a bogyók közé, és a szüretkor is a bogyók között maradnak. A must préselésekor a katicák keserű testnedvei (ezek közül is a 2-izopropil-3-metoxipirazin (IPMP) nevű vegyület) a mustba kerülve földimogyoróra, csípőspaprikára és spárgára emlékeztető íz- és illatanyagokkal rontják a must minőségét. És harapnak vagy sem? Először is jobb tudni, hogy a már említett IPMP nevű vegyület a védekezési mechanikájuk része. Megesik, hogy embereket viszont akaratlagosan, fenyegetettség nélkül is "megharapják". Ennek semmi köze az IPMP-hez, és feltételezhetően az állatok azért teszik ezt, hogy sóhoz jussanak - ennek enyhe bőrpír az eredménye, bár jegyeztek fel allergiás reakciót is.
Honnan jönnek?
Az összeesküvés-elméletek szerelmeseit el kell keserítenem kicsit, ugyanis semmiféle genetikai laborban összeállított szörnyszülöttről nincsen szó. A faj Kelet-Ázsiában honos, azonban roppant jó tulajdonságai okán Amerikába és Európába telepítette az ember - roppant jó tulajdonság alatt azt kell érteni, hogy piszok mód szereti a levéltetvek ízét, és ezért hihetetlen elszántsággal vadássza őket, mint fő táplálékforrásokat. Elsőként az USA alkalmazta őket mint biológiai védekezési módszer, a pekándió és az alma védelmére. Az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium az 1960-as években telepített be jelentős mennyiségű harlekinkaticát Georgia, South Carolina, Louisiana, Mississippi, California, Washington, Pennsylvania, Connecticut és Maryland államokba. Az első kivadult populációt 1988-ban fedezték fel, ám ezt követően alig két évtized alatt az USA leggyakoribb katicafaja lett, kiszorítva az őshonos fajokat. Nyugat-Európában a 80-as évek elején indult meg a harlekinkatica kísérleti felhasználása és telepítése.
Először Franciaországban (1982), majd Hollandiában és Belgiumban kezdték terjeszteni, mint az intenzív termesztésű kertészeti kultúrákban és a biológiai védekezésben jól alkalmazható ragadozó fajt. Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos: azóta Európa olyan országaiban is megtelepedett, ahol azelőtt soha nem fordult elő, még kísérleti állomásokon, gazdaságokban sem. Magyarországon a faj első példányát 2008 februárjában észlelte Merkl Ottó entomológus, aki Szigetszentmiklóson egy nyárfakéreg alatt áttelelő imágót talált; már abban az évben (főleg az őszi idényben) kereken 50 hazai előfordulását regisztrálták, és a bogár azóta is folyamatosan terjed. Viszont mindezen példák okán, a harlekinkatica elterjesztése, korábbi életteréhez képest új élőhelyekre történő betelepítése az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett.
Nem az egyetlen!
Egy másik, katasztrofális ökológiai eseteket produkáló biológiai védekezést szolgáló faj például az Agavarangy (Bufo marinus). Agavarangy barátunk "sikertörténete" Puerto Rico-ban kezdődött, ahol a 20. század elején hihetetlen sikereket értek el vele a kártevők elleni harcban. Ennek örömére, Ausztrália is betelepítette őket - 102 békát eresztettek szabadon 1935-ben, majd 1937-ben még 62 ezer állattal tettek ugyan így. Ennek örömére, mára a békák Ausztrália észak-keleti részét gyakorlatilag ellepték, és komoly ökológiai veszélyt jelentenek egyes őshonos fajok számára.
Egy dolog, hogy totálisan sikertelenek voltak abban, amire szánták őket: tekintve hogy egyfelől, a cukornádat károsító bogarak a cukornád tetején élnek, másfelől pedig az agavarangy valahogy nem remekel a cukornád-mászásban. Helyette viszont megzabált mindent, ami élt és mozgott, ezzel veszélybe sodorva a helyi varánuszpopulációkat, több mérgessikló-félét, sőt, a Johnson-krokodilokat is. Egy szónak is száz a vége: borzalmas sérüléseket okozott az Ausztrál biodiverzitásnak. Mindemellett, ráadásul a kutyákat is veszélyeztetik. A kutya, mint természetes ragadozó, előszeretettel fogdossa a szájába az agavarangyot, aki erre védekezéssel reagál - pontosabban a fenti képen, az állat szeme mögött látható mirigyekből egy roppant kellemetlen hatásokat előidéző mérges angyagot bocsát ki. A kutyákra nézve, ez akár azzal is járhat, hogy az állat szervezete összeomlik, ha abba túl sok kerül ebből az anyagból.
És miért költöznek be a házba?
Az ok roppant egyszerű: csórikáim próbálják a hideg időszakot kolóniákba tömörülve átvészelni, meleg és nedves helyeken. Ilyen formán, szeptembertől novemberig (november után, aki kinn rekedt az bizony ráfázott, szó szerint) találkozhatunk velük, csoportosan nyomorogva meleg helyeken. Van egy fontos dolog, melyet jó tudni, csökkentve a jelenség parafaktorát: más, háztartásban előforduló állatkákkal ellentétben, a katicák nem szaporodnak házon belül. Ők ezt az időszakot kizárólag átvészelni próbálják a melegben. Amit viszont szem előtt kell hogy tartsunk, hogy a megzavart állatok védekezőreakciója gyanánt eleresztett IPMP allergén lehet egyesek számára. Kiebrudalásuk után, ezért ne nagyon nyúlkáljunk a szemünkhöz, és alaposan mossunk kezet minden esetben! Eltávolításuk leghatékonyabb módja a porszívó. Beköltözésük megelőzhető megfelelően karban tartott nyílászárókkal. Egyébiránt, ha nincsenek zaklatva, a háztartásban semmi kárt nem tesznek, és nem, nem eszik meg a textileket. Kerülendő módszer ellenük az inszekticidek használata, ugyanis ezek a már régóta ezzel harcoló amerikaiak tapasztalatai alapján különösebben nem hatják meg a bogarakat, viszont a lakásunk falait, és levegőjét annál inkább. Esetleg megpróbálhatjuk elterelni a figyelmüket - roppant vonzódásuk a világos és meleg felületekhez (ugye már mindenki kiszúrta ahogy nyáron a házfalon napoznak?), ebben ötleteket adhatnak. Egyébként az állatok hidegtűrése körülbelül 10 Celsius-foktól fogy el, innentől számítsunk a beköltözésükre, vagy az azzal való próbálkozásukkal.
És most akkor veszélyes a kutyáinkra, vagy sem?
Pont annyira veszélyes, mint a kutya gazdája. Visszatértve a kiindulási pontra, NEM, a harlekinkatica NEM költözik bele az állat szájába, főleg hogy nincsen rá semmiféle oka. Ezeddig egyetlen, konkrétan leírt esetről tudunk, ebből származik a fenti megosztás képe is: az állat egy fűcsomó harapásakor juttatott a szájába egy adag katicát, ahol aztán a bogarak IPMP-t hánytak ki magukból, hiszen veszélyben érezték az életüket. Az IPMP-ről tudni kell, hogy a kezdeti roppant rossz íz -és szaghatás után a vegyület megszilárdul. Az esetleírásban meg is határozzák pontosan, az állatok hogyan maradtak a kutya szájában: a rengeteg, eleresztett IPMP gyakorlatilag filmszerű réteget képzett az állat szájpadlásán, amibe beleragadtak a bogarak. Ahogy az agavarangy sem mászik a kutya szájába önszántából, valami gonosz céllal, úgy nem teszi ezt a harlekinkatica sem. Figyeljünk oda kicsit jobban a nyári időszakban állatainkra, és ez a probléma elkerülhetővé válik.
És ha már itt tartunk...
Egy elégedett Háttérhatalom Zrt. vásárló "nyilatkozata" roppant jól szemlélteti, miért is érdemes vigyázni velük. Önszántukból nem támadnak, ám a megzavart állatok igencsak büdösek lehetnek - ami sokkal rosszabb mint az amúgy igencsak veszélytelen harapásuk.
Főleg így a szüret körüli időszakban, mikor a klímaváltozással együtt járó melegebb időszakokban a katicák is szívesebben tobzódnak a szőlőn mint a kazánházban. Vegyük fel a kesztyűt szépen, és felejtsük el az olyan marhaságokat, hogy ezek génlaborban szült szörnyetegek. És nem, a klímaváltozást sem a kondenzcsíkok okozzák. Ébresztő birkák!
Forrás és kapcsolódó anyagok:
https://www.thedodo.com/ladybugs-dogs-mouth-1468699747.html
http://farmersalmanac.com/blog/2009/10/20/where-did-all-the-ladybugs-come-from/
https://entomology.ca.uky.edu/ef416
http://www.kisalfold.hu/tudosito/dobbenetes_katicainvazio_romandon_az_egesz_hazat_beleptek_-_ujabb_olvasoi_fotok/2493303/
