Az Antal Valériás poszt már készül, de újra meg újra, több napos pihenőket kell tartsak, mert minden alkalommal mikor belehallgatok, NAGYON súlyos problémák merülnek fel az agyam koherenciáját tekintve. Értékeljétek majd, miféle poklot élek meg Vali kapcsán, hogy Nektek jó legyen.
Addig is, a félbeszakadt Baphometh sorozatot szeretném folytatni.
EBBEN a posztban a kezdetekről, EBBEN pedig Lévi kecskealakjáról tudhattok meg többet.
Lévi Baphometh alakja erősen beívódott a köztudatba, és rajta keresztül, a kecske alakja, mindenféle, a közvélekedésben negatívan emlegetett dologhoz utat talált. Az alak még a Lévi által kedvelt tarot kártyákban fellelhető ördög felé is megtalálta útját. Álló helyzetéből ülőbe kényszerült, az ördög apró démoni szolgáit emberek váltották fel - egy férfi, és egy nő, Lévi mellek formájában kinyilatkoztatott androgünitását másképpen megfogalmazva, arca kecskearccá torzult. Baphometh elindult a transzformáció rögös útján.
Mint látható, a Lévi által használt pentagramma is viszonylag hamar megfordult. Az 1910-ben megjelent, máig is legnépszerűbb, Rider-Waite féle tarot-pakli kártyáján, már ezzel a groteszk dísszel a fején "pózol" az ördög.
De miért? Nos, az indok egyszerűbb mint gondolnánk. Nem, nem egy démon jelent meg egy kénköves, a földön nyílott lyukból, és mondta hogy ennek így kell lenni mostantól. Az ok sokkal inkább Stanislas de Guaitához, a Párizsi költőhöz köthető, aki nem mellesleg a miszticizmus és ezotéria "szakértője" volt, a rózsakeresztes rend tagja. Lévi 1875-ös halálával, tátongó űr keletkezett a "nagy mágusok" listájában. Edward Alexander Crowley volt aki 1875-ös születése okán, és mint az ezotéria és a miszticizmus zászlóvivője, kijelentette: ő maga Lévi reinkarnációja. Azonban Stanislas a kevésbé híres ezotéristák közé tartozott. Mégis, az ő 1897-es könyvében, a La Clef de la Magie Noire-ban jelent meg először a fejjel lefelé fordított pentagramma, és maradt a köztudatban. Alant a kép, a forma, melyben a pentagram megjelent Stanislas művében. A héber betűk körben a Leviatán szót betűzik ki, a bibliai szörnyeteg nevét. Lilith, a zsidó vallás egyik nőnemű démona. Samael, a Talmud pusztító démona, a halál angyala - a hét főangyal egyike, hadúr, aki "kétmillió angyal vezére volt".
És ha már Aleister Crowley szóba került, ugyan nem szülője Baphomethnek, de érdemes röviden megismerni őt. Életrajza lényegében egy egész poszt lehetne, egyesek őrültnek tekintik (megjegyzem, bizonyos fokig okkal), mások zseninek (megjegyzem, bizonyos fokig úgyszint, okkal). Tömören csak címszavakban: az Arany Hajnal Hermetikus Rend megalapítója, a 20. század egyik alapvető alakja, aki a "mágiát" és a miszticizmust nagyon mélyen ültette el a köztudatban, és a világot bejárta. Létrehozott egy misztikus tanrendszert, melyet Thelema-ként ismerünk.
Ebben a rendszerben is roppant fontos helyet foglalt el Baphometh, akiről Crowley a következőképp vélekedett:
"Az Ördög nem létezik. Ez egy téves név, melyet a Fekete Testvérek találtak ki, hogy egy nem létező Egyésgre utaljanak, tudatlan zűrzavaruk szétszórtságában. Egy egységben létező ördög, egy Isten lenne... 'Az Ördög', történelmileg, bármely nép Istene, amit az ember gyűlöl... Ez a kígyó, SÁTÁN, nem ellensége az Embernek, hanem ő, aki fajtánk Isteneit nemzette, ismervén a Jót és a Rosszat; Ő azt parancsolta 'Ismerd Magadat!' és megvilágosodást tanított. Ő Thoth könyvének az 'Az Ördög'-je, és az Ő szimbóluma BAPHOMET, az Androgün aki a misztikus tökéletesség hieroglifája... Így aztán Ő Élet, és Szeretet. Mindezen túl, az ő betűje az ayin, a Szem, és úgyszíntén ő a Fény; az ő Zodiákus szimbóluma a bak, az ugró kecske, kinek szimbóluma a Szabadság."
Crowley más írásaiban, továbbra sem szakad el Lévi Baphomethjétől, aki nem gonosz alak volt, és nem az ördög. Írásaiban ez egység szimbólumaként tekint rá, ahogy Lévi is így tett. Az Aleister által, rendszerébe ültetett szexuális mágiába, úgyszintén csodálatosan beleilleszkedett a nemileg független alak.
De mégis, hogyan lett Baphometh maga, és azon keresztül az őt körülvevő szimbolika sátánnal asszociálva? A tarot és Stanislas csak a kezdet volt, ami igazán az ördög képében ültette a köztudatba őt, az az úgynevezett Taxil-megtévesztés volt. Marie Joseph Gabriel Antoine Jogand-Pagès író futott akkoriban Léo Taxil néven. A IX. Piusz Pápa szerelmei című műve után, rágalmazással vádolták. 1884-ben XIII. Leó pápa, a Humanum Genus címmel előadott encikliájának "célja" a szabadkőművesség ostorozása volt. Leó gondolatai szerint, a szabadkőműves rend az ördögtől származik, és annak mesterkedéseként tekint olyan dolgokra, mint az egyenlő emberi jogok, a polgárok általi kormányválasztás, és az állam, és az egyház szétválasztása. A szabadkőműves mozgalom vezetőinek célja az volt,hogy a világot „az irracionalitás, a babonák és a zsarnokság hosszú időszaka után a fejlődés útjára vezessék” - nem csoda hát, hogy az egyház erősen ellenük volt. Tömören és röviden, a felvilágosodást támogató szabadkőművesség elleni támadás volt ez, a régi rendet favorizáló papság részéről. Most már talán az is érthető, miként lettünk mi, gondolkodó, a tudományt előtérbe helyező emberek, a jelenkor ezoterista hiénái által, sátánista, gonosz dögök. Tehát így lesz mindenki, aki a disszonens önigazolásuk ál-megnyugtatását elutasítja, egy gonosz alak. Vagy gyíkember: hiszen a Sátán kígyó. De menjünk tovább.
Taxil ez után nyilvánosan, katolikussá keresztelkedett - azonban ez hazugság volt. Ahogy újonnan megfogalmazott életcélja is, hogy helyrehozza az egyháznak okozott károkat. Ezen apropóból tudta ugyanis megjeleníteni következő művét a tömlöcbe kerülés, vagy a fejetlenség megkockáztatása nélkül. Ez egy négy részes sorozat volt, melyben különböző szemtanúkon keresztül is, arról írt, milyen bizonyítékai vannak hogy a szabadkőműves rend sátánista rituálékat rendez. Későbbi fikcionális karakterei, mint például Diana Vaughan, egy rózsakeresztes alkimista leszármazottja, maga is szabadkőműves volt. Azonban mikor Jeanne d'Arc iránti tiszteletét bevallotta, a démonok elmenekültek.
Aztán 1897 április 19-én, Taxil összeugrasztotta a sajtót, mondván hogy bemutatja az igen is létező Diana Vaughant. Azonban nem így tett, helyette bevallotta, hogy a könyveiben megjelent információk mind kitalációk, és megköszönte az egyháznak a támogatást.
Taxil szavai a következők voltak, egy későbbi, vele megjelent beszélgetés nyomán:
"A közönségem volt az, akik azzá tettek, ami vagyok; az időszak fő-hazudozójává, mert mikor először elkezdtem írni a Kőművesekről, célom nem volt több, mint a puszta szórakoztatás. Az általam az ajtajuk elé fektetett bűnök annyira groteszkek voltak, olyan lehetetlenek, oly' vadul túlzóak, hogy azt hittem mindenki látni fogja a viccet, és a humor egy új ágának megismertetéseként fogják fel. De olvasóim nem így tettek; meséimet igazságként könyvelték el, és minél többet hazudtam, hogy megmutassam a hazugság tényét, annál mélyebb lett a meggyőződésem, hogy én vagyok az igazság eszményképe."
"Ráébredtem, hogy rengeteg pénz van abban, ha egy jó célokkal teli Munchausent játszom, így aztán húsz éven át erősen, és forrón tálaltam elébük ezt, de sosem túl forrón. Mikor olyan giccses vádakról írtam, mint a Diana hátára a farkával próféciákat író ördög-kígyó, néha azt mondtam magamnak: 'Állj meg, túl messzire mész', de nem tettem. Olvasóim még azt is bevették, mikor az ördög, hogy feleségül vegyen egy Kőművest, krokodillá változtatta magát, és mindennek ellenére meglepően jól játszott a zongorán."
"Egy nap, mikor Lille-ben tanítottam, azt mondtam a közönségemnek, épp most volt egy látomásom Nautilus-al, a legbátrabb, az emberi hiszékenységre apelláló tett, amit megkockáztattam ezidáig. De hallgatóimat ez nem zavarta, és nem lepte meg. 'Halljátok, a doktor látta Nautilust,' mondták, elismerő tekintettel nézve rám. Természetesen, gőzük nem volt, ki az a Nautilus, ahogy nekem sem, de ők arra gondoltak, bizonyára az ördög."
Máig is sokan azt hiszik, a szabadkőművesség valami galád, sátánista rend, és szerencsétlen Baphometh az ő kabalaállata, azonban ez nem így van. Csak ebben hívők összezavarodott, téveszmés agyában. Lévi a sírjában forog. Végezetül, a következő rész előtt, (mert Baphometh koma szenvedései és megaláztatása itt nem ért véget!) Taxil szavait ajánlom minden konteós figyelmébe:
"Ah, azok a jókedvű délutánok, melyet társszerzőimmel töltöttem, megszülvén új cselekményeket, új, sosem hallott perverzióit az igazságnak és a logikának, mindannyian megpróbálván túltenni a másikon, rendszerszerű misztifikálással. Azt gondoltam egy-két felmerülő ötlet mentén, hogy bele tudnék halni a röhögésbe, de minden ment tovább;
az emberi butaságnak nincsen határa."
