Honnan ered a fantazmagórikus rém, amely a Dél-Amerikai kontinensen szedte áldozatait? Mi a fene is az a Chupacabra, és milyen furcsa dolgok történtek akkoriban arrafelé, hogy nemzetek kezdjenek pánikolni pár rühes prérifarkastól?
1975. február 25-én kezdődik az egész történet, mikor is egy Puero Ricoi újság hírként közölte egy kisváros, Moca lakóinak szenvedéseit, amely során 15 tehén, 3 kecske, 2 liba, és egy malac holttestét találták meg, testükön szúrt sebekkel, és vérüktől az utolsó cseppig megfosztva. Hamarosan szárnyra is kapott az történet, és mindenki el Vampiro de Moca-ról, a Mocai Vámpírról kezdett beszélni. Nemsokára még egy tehén esett áldozatul a vámpírnak. Március 12-én, egy Luis Torres nevű férfi azt állította, hogy fiával és lányával egyetemben, különös fényeket látott az egyik farm felett az égben, ahol az esetek egy része történt - elbeszélésében a titokzatos fényeket a levegőben lebegő rendőrségi villogókhoz hasonlította. Így lett a Mocai vámpír aztán inkább ufó. Március 15-én egy helyi farmer 35 csirkéjét találta holtan, hasonló módon mint a fent leírtak. Március 18-án Hector Vega farmján is találtak két, kivéreztetett kecskét. Majd másnap érte az igazi meglepetés: az éjszaka folyamán a vámpír visszatért, és még tíz kecskét megölt, hetet megsebesített, és ráadásként még tíz kecske egyszerűen eltűnt. Március 23-án egy malacot találtak megölve, koponyáján lyukkal, egyik füle pedig le volt vágva. Áprilisra már a rendőrség kereste az elkövetőket, és a helyi újságok racionális magyarázatokat kerestek a sorozatos mészárlásokra. Április 2-én Isauro Melgar nyulai között is mészárlást rendezett a "vámpír", aminek hatására egész éjszakás őrjáratokat szervezett a farmjára. Április 5-én a teljes társaságot megsüketítette egy hang, mely az egész környéken hallható volt, és egy különös alakot láttak a farm közelében elfutni. Nem sokkal ez után, Santa Rosa és Cerro Gordo fölött olyan 1500 láb magasságban idegen repülőket láttak lebegni olyan 55 percig. 1975 júliusáig szaporodtak aztán a gyilkosságok, és azzal együtt a jelentett idegen repülő objektumok, majd amilyen hirtelen kezdődött a dolog, olyan hirtelen abba is maradt. És eddig tekinthetjük a dolgokat legendának: egy Scott Corrales nevű komát kivéve, senki sem írta le angolul máig sem ezen eseteket.
Zaya és a busman
Azonban egyes történetek szerint, ebben az időszakban nem ez volt az egyetlen különös dolog, ami Puerto Rico szigetén történt. Jose Chino Zaya és barátja éjszakai horgászásra indult a Tetas de Cayey hegyhez, ahol aztán pihenésképpen sétálni indultak a környéken. Néhány barlangot kíváncsiságból megnéztek, azonban az egyikben apró lényekkel találkoztak. Menekülésük közben az egyik elkapta Zaya lábát, aki reflexből agyon is ütötte csórikámat, akinek a holttestét hazavitték a fiúk magukkal, és formaldehidbe mártották (mert az ugyebár csak úgy van minden háztartásban tarcsiba). Ez után az állítólagos test sok-sok embert megjárt, amíg végül el nem tűnt. De ők legalább nem szívtak vért.
Chupa Chups
Ennél azonban sokkal nagyobb léptékű volt a Colaresi UFO incidens 1977-78 között. Az esetben Colares (Brazília) egész városát gyakorlatilag megtámadták az azonosítatlan repülő tárgyak, több mint 400 szemtanút "megtámadva" fénysugarakkal, amik égési sebeket okoztak, és az érintettek szerint elszívták a vérüket. A sebek formájából, és a vérszívás tényéből a támadókat csak mint "Chupa-Chupa", azaz "Szívó-Szívó"-ként emlegették. Uyrangê Bolivar Soares Nogueira de Hollanda Lima kapitány vezetésével a légierő is bekapcsolódott a vérszívó UFO-k távoltartásába. Ugyan még jegyzőkönyv is készült az Operação Prato-ról, azaz a Csészealj Hadműveletről, mely 4 hónap alatt ismét nyugalmat teremtett a városban, viszont e jegyzőkönyv semmiféle különleges dologról nem számol be. Uyrangê 1997-ben egy interjút adott a dologgal kapcsolatban, majd 3 hónapra rá felakasztotta magát. Így aztán a vérszívó ufókról túl sok információnk nem maradt, kivétel a szemtanúk leírásai alapján készült rajzok.
A Guarapiranga-borzalom
Ezek után éveken keresztül csend volt a térségben, még vérszívás sem volt. Később aztán egy egészen elképesztően brutális és titokzatos eset felkorbácsolta ismét a kedélyeket. A Guarapiranga folyó víztározója közelében, São Paulo déli részén, 1988. szeptember 24-én egy ismeretlen férfi holttestére bukkantak. Hogy ebben mi az érdekes? Az, hogy a férfit borzalmasan megkínozták: testén több helyütt, megegyező méretű lyukakon keresztül eltávolították a területen található izmokat (kiszívták, mint egyeses helyeken azt a szakértői vizsgálat is megállapította), és esetleges belső szerveket, és arcának jobb oldalát szisztematikusan lecsupaszították, szemestül, fülestül. Az orvosi jegyzőkönyvek igen különös tények elé állítanak minket: egyrészt, az áldozat élt, miközben történt vele, ami történt, viszont nem ellenkezett, és nem volt lekötözve. Az orvosi vizsgálatról és az esetről jegyzőkönyv készült, és fotók is fennmaradtak a testről, azonban az ügy máig is megoldatlan, és bár a férfi neve kiderült, de azt a rendőrség nem tette nyilvánossá.
Ezzel cirka egy időben, 1987-ben, Puerto Rico külvárosi területein hirtelen ismét tehenek, kecskék pusztultak el, látványos módon. A helyi farmerek elmondása szerint egy gyíkszerű lényt láttak többször is elpucolni a "gyilkosságok" helyszínéről. A feltételezett gyilkos az állatok belső szerveit kiontotta, vérüket kiszívta. A kisebb medve méretűnek leírt, nyakáról tüskék sorát lelógató jószág innen kapta a nevét: a spanyol chupar, szívni, és a kabra, a kecske szóból - tehát ő volna a "kecskeszívó", aka El Chupakabras. Ezután ismét néma csönd honol a témában sokáig.
Mundinho
Később, 1995. márciusában az első nagyobb port kavaró jelentés szerint Puerto Ricoban találtak rá a 8 darab elpusztult birkára, melyek mindegyikének a mellkasi területen három szúrt sebe volt, és teljesen eltűnt testükből a vér, és részben a belső szerveik is. Nem sokkal ezután augusztusban, Canóvanas városában több szemtanú látott egy eddig sosem látott lényt, amelyhez a rövid idő alatt kivégzett 150 haszonállat halálát kötötték. 1996-ban pedig a Varginha UFO Incidens is megtörtént. A történet érdekes: január 20.-án, három brazil lány kiszúrt egy 1,6 méter magas, sötétbarna bőrű, szédelgő "lényt" esti sétájuk során. A Silva testvérek hazafutottak, és elpanaszolták édesanyjuknak hogy találkoztak az ördöggel. Erre az anya kíváncsiságból a helyszínre sietett, de ott csak lábnyomokat, és furcsa, ammónia-szerű szagot talált. 2010-ben a Brazíliai Katonaság vezette nyomozásban végül arra jutott, hogy a lányok nagy valószínűséggel egy helyi, mentálisan instabil emberrel találkozhattak: a csak Mudinhoként emlegetett férfitól egyáltalán nem lett volna meglepő, hogy nyakig sárba burkoltan guggolt volna a szokásos kis helyén. Ezzel a megállapítással, a nyomozás gyakorlatilag lezárult.
Egy másik eset, ami ehhez az évhez köthető, úgyszint elég furcsa. Az év augusztusában, egy Madelyne Tolentino nevű nő jelent meg az egyik Puerto Ricoi újságnál, és előadta, hogy ő látott valamiféle rémlényt, amit rögtön csupakabrának nyilvánítottak. A dolog érdekessége, hogy akkor jelent meg a mozikban egy film, "A lény" című Alien-koppintás, melynek szörnyetegének a pontos leírását adta meg a nő, mikor az általa látott teremtmény kinézetéről kérdezték. Mint az kiderül, valóban, az esetet megelőző héten látta a filmet a hölgy.
Összességében, innentől kezdve ismét relatíve csend honolt a témában, és csak a szájról szájra terjedő mítosz élt tovább. Az akkor már tomboló, embereket elraboló kis szürkék őrülete bonyolította kicsit a vérszívó dolgát: mivel a fentebb leírt csupakabra arcáról adott leírások nagyon megegyeztek a kis szürkékről adott leírásokkal, így a csupakabra gyakorlatilag az elmúlt évek eseményei során egy földönkívüli lénnyé nemesült. Az ezredfordulóra gyakorlatilag teljesen elcsendesült az addigra már, a Latin-Amerikában, Mexikóban, Floridában, és a Karibi térségben legendává érett történet a vérszívó ufókról. Eddigre ezeken a területeken, lényegében minden, ami szokatlan volt, az ki lett nevezve El Chupacabrasnak.
Kutyából Chupacabra - vagy fordítva?
Aztán 2004-ben, Texasban, egy farmer lelőtte azt a szőrtelen kutyaszerű állatot, mely éppen megtámadta az állatállományát. Az Elmendorfi bestiaként elnevezett jószágot a Kaliforniai Egyetem tudósai vetették aztán DNS-vizsgálatnak alá, és azt állapították meg, hogy egy extrém rühességben szenvedő prérifarkasról van szó. Nem sokkal később Texasban egy szemfüles farmer, miután baromfiállományát megtizedelte, csapdával fogott el egy hasonló állatot, elmondása szerint
"egy kopasz kutya, egy patkány és egy kenguru kereszteződésére hajazott"
A jószágot bár tudományos vizsgálatra bocsátotta aztán, de se híre se hamva, eltűnt mintha sosem lett volna. Érdekes módon, az addigra már megszokott csupakabra elképzeléssel a négylábú jószág teljesen szembe ment, és áldozatai vérét nem szívta ki, mégis ez a csóri prérifarkas került a köztudatba mint El Chupacabras.
Azért egy ekkora, újfajta ragadozó hogyan tudna annyira elbújni, hogy ne tűnjön fel az emberiségnek? Vagy nem is akarják hogy lássuk a drágaságokat? A Puerto Ricoiak egy nagy többsége ma már azon a véleményen van, hogy a Chupacabra valójában nem egy eddig is élt faj. Viszont ők nem az evolúcióra gondolnak, hanem azt mondják, hogy az Amerikaiak valamiféle haditechnikai génselejtje, amit arra tenyésztettek, hogy egy háború során a lakosság élelmiszerellátását megtizedelje, így fejtve ki komoly nyomást az ellenfélre. Úgy vélik, ezt a rémet most rajtuk tesztelik. Az Amerikai katonák a második világégés során Japánban a legkülönbözőbb módokon viseltek pszichológiai háborút, és gyűjtöttek trófeákat: például kivéreztetett hullákat hagytak jól látható helyeken, így terjesztve egy helyi vérszívó szörnyeteg legendáját, presszió alá helyezve a helyieket. Ennek fényében, nem is olyan meglepő, hogy a térség lakói Amerikai "hadicselnek" gondolják a csupakabrát.
Az utóbbi években azonban több helyütt is felbukkant a jószág állítólag, olyan őrült helyeken mint Oroszország. Oda még csak-csak átjuthatott valahogyan, de hogy Írországba, Olaszországba, vagy Szerbiába hogyan került, az bizony rejtély marad... Szerbiában az állítólagos rémet egy juhpásztor kapta rajta amint egyik jószágán lakmározik, azonban mire visszaért a megfelelő elhárítóeszközzel (puska? ólmosbot? nem tudom mire gondolhatott a jóember, ahelyett hogy a botjával jól kupán vágta volna) addigra a lény nyomtalanul felszívódott.
Persze talán azt is számba kell vegyük, hogy a Föld nevű kis földkupacunkon bizony állatfajok tűnnek el, és újak tűnnek fel. A Conservation International tudósai nem is olyan rég, 2008-ban például Új-Guineában fajok tömkelegét fedezték fel, amikről eddig nem is tudtunk, apró termetű kengurufajokat, vagy például az igencsak furcsa gyapjas óriáspatkányt. Az evolúciós folyamatokkal kapcsolatban mára már egyre valószínűbb, hogy megeshet hogy egy-egy génállomány átalakulása nem feltétlen kell évezredekig tartson. És ilyenformán a Chupacabra létezése, és ámokfutása már messze nem annyira meglepő tény lenne. Ettől függetlenül, egy fajta életben maradásához alaphangon körülbelül száz, ilyen kisebb medve méretű teremtményre lenne szükség, nem is beszélve arról, hogy ha tápláléka közé tartozik a vér, akkor azóta is rendszeres kéne hogy legyen a szárazra "vérszívott" haszonállatok hulláinak felfedezése. Szóval ha nincs is feltétlen elképzelés, hogy mi is történt anno Mocában, vagy a Guarapirangai víztározónál, egyelőre kimondhatjuk nyugodtan, hogy a vérszívó szörnyeknek és ufóknak bármekkora hagyománya is van a térségben, a csupakabra jelenlegi formájában bizony *dobergés* rühes prérifarkas.
Végezetül egy hűtött csupakabra csak Nektek:
