Korábban, írtam egy poszt-sorozatot az akkor hihetetlen szinten pörgő Nibiru-hyperól. Az évek során, bár maradt pár fanatikus, de ez a mendemonda is porba hullt. Azonban most, ismét elő kell venni a témát. Korábbi posztjaimat törlöm, egy logikusabb, és összeszedettebb poszt formájában adom közre, hogy mi is az az X-bolygó, és félnünk kell-e tőle.

Az apropó?

Az, hogy egy felfedezés mentén, sikeresen éledt fel a Nibiru-mítosz hívőkben a remény, hogy téveszméjük igaz lehet. Konstantin Batygin és Mike Brown a Pasadenai Caltech két űrkutatója, részletes analíziseket készít távoli űrbéli objektumok pályáiról. Ők ketten fedezték fel azt, hogy egy majdnem Neptunusz méretű égitest 15 ezer éves, elliptikus pályán mozog(hat - hiszen egyelőre csak hipotézis) a Nap körül. Valójában, egy egész, 6 objektumból álló rendszerről van szó, melynek kisebb részeit a hatalmas égitest eddig eltakarta. Elviekben, 0,007% hibaeséllyel kalkulálnak a kisebb objektumokat illetően, pontosan emiatt a kitakarás miatt.

Rengetegen fordulnak a felfedezés felé szkepticizmussal, és mondják, hogy amíg erről szemmel látható információt nem kapunk, ez csak hipotézis. Azonban Brown munkássága már így is lenyűgöző - nem csak mint a Plútó gyilkosát emlegetik őt, hanem a Kuiper-öv nagy felfedezőjeként: 2005-ben ő fedezte fel az Eris névvel illetett, fagyos kis törpebolygót, melynek létezését egy évre rá, igazolták is. Az ötlete abból eredett, hogy a 2003-ban felfedezett Sedna égitestet, valami a különös, Naptól roppant messzire eltávolodó pályájára kellett hogy húzza - így kezdődött hát a keresés az "X-bolygó" után.

Forrás, és további olvasnivaló.

Mielőtt továbbmennénk, konteó kistalpaló, csakhogy mindenki tisztában legyen, miről is van szó. 2012-ben kapott szárnyra a Nibiru-hoax, mely arról szólt, hogy egy eddig ismeretlen, Nibiru nevezetű bolygó fog azévben a naprendszerünkbe lépni, mert 3500 éves elliptikus pályája (az X-bolygóéhoz nagyon hasonló) pont akkor fog erre vezetni. Egyesek szerint útja során jól összekuszálta volna az égitestek rendszerét, mások szerint, maguk a teremtőink, korábbi alkotóink lakhelye ez a bolygó. Ezt egy Zecharia Sitchin nevű holdkórostól vették, aki őrületében szó szerint értelmezte a sumer mitológiát, azonban a hozzá hasonló karakterű embereket, ezzel tökéletesen el tudta érni. A Nibiru persze nem jött, azonban 2016-ban új reményeik támadtak a téveszméseknek: Brown felfedezése ismét homályos alapot adhat kitalációjuknak. Ezért írok most erről.

De hogyan jön ez a Nibiruhoz?

Először is tudnunk kell, hogy mi is az a Vörös Utazó, és ehhez jó alaposan vissza kell mennünk az időben, olyan hatezer évnyit. A sumer és akkád, később Babiloni kultúra időszámításunk előtt hét ezer évvel kezdett kialakulni Mezopotámia területén. A sumerok, mint az első, írást használó nép, jelentős információtömeget hagytak az újkor emberére, kőtáblákra vésve. Ők a hatvanas-számrendszert használták - így osztották az órát hatvan percre, és így lett a kör 360 fokos. Zigguratjaik csúcsáról kezdték fürkészni az eget is - így a majákhoz hasonlóan, fejlett csillagászati tudással rendelkeztek. Ez a kultúra írta le a tizenkettedik bolygó létezését, melyet állítólagosan egy kőtáblán is ábrázoltak. Náluk jelenik meg a "neburu" szó, melynek több értelme is volt - ám a jelentések többsége az "áthaladás" fogalmával egyeztethető össze. A mezopotámiai vallás szoros összefüggésben állt a csillagokkal, a bolygókkal. Mikor teremtésmítoszukat olvassuk, mintha az univerzum keletkezése tárulna elénk, különös módon. Egyik istenük, akihez Nibirut köthetjük, Marduk volt. Marduk eleinte jelentéktelen házi-isten volt - ám később az első Babiloniai dinasztia felemelkedésének kezdetén maga is nagyobb rangokhoz jutott, majd egyenesen Babilon főistene lett. Ez magához Hammurapihoz köthető, hiszen a laza városállami közösséget ő kovácsolta birodalommá, melynek fővárosává Babilont tette, melynek patrónusa Marduk isten volt. A teremtéseposzuk, az Enúma elis hetedik táblájának 126. sora a következőket írja:

"Nibiru az ő (Marduk) csillaga...".

Az Astrolabe csillagkatalógusukban (nem összekeverendő az eszközzel) a következőt írják:

"Délen, ahol éjszaka istenei véget érnek, áll a vörös csillag, mely kettéosztja az eget, Nibiru."

Megint egy másik tábla a következőket írja:

"Mikor Enlil csillagai véget érnek, egy nagy csillag -melynek bár fénye halvány- osztja ketté az eget: az, Marduk csillaga, Nibiru, Jupiter; folyton változtatja irányát, és átszeli az eget."

A szövegek mind úgy utalnak Nibirura, mint a tizenkettedik csillagra, ami a többi után, Plútó után következnek. De vajon, ha az ismeretlenségből jött isten kedvéért Hammurapi még az Enuma elist is átdolgoztatta, csakhogy Marduk legyen a tényleges új főisten mindenhol, akkor vajon nem lehet hogy e Nibiru is pusztán azért lett kitalálva, hogy létalapot adhasson az új Úrnak? Ugyanis Hammurapi pontosan ezt tette - társadalmi és politikai változások voltak akkoriban, amit jól mutat hogy Hammurapi apja volt az egyébként amorita dinasztia utolsó akkád nevű uralkodója. Hammurapi nem pusztán törvényeket teremtett - az egész akkori világot megreformálta; az istenekkel együtt, hogy ennek az új világnak teljhatalmú uralkodója lehessen. Valószínűsíthető, hogy nem véletlen, hogy Marduk későbbi lakhelye, a Nibiru, ezt a nevet kapta: egy új világrendbe való áthaladást szimbolizált ugyanis.

Ennek a LINK-nek a 168.-169. oldalán (Adobe lapszám, a valódi az 146.-147.) olvashattok a legelfogadottabb asszír szóelemzések jegyzékében a neberu szóról, ahol egyértelműen a hajózás, a folyókon áthaladás, illetve a Jupiter megnevezésére használják a szót.

Aztán ott van a fenn látható híres pecsét, a VA-243, melyen láthatunk egy csillagtérkép szerű rajzot, ahol megjelenik egy 12. bolygó. Itt egy kellemes LINK  egy mindenre kiterjedő elemzéshez arról, hogy miféle problémák is merülnek fel annak bizonyítékként értelmezésével kapcsolatban a témában.

Nem tudok angolul. Szóval mi is a gond a VA-243 pecséttel?

Nos, a fenti linkből fordítva, pár tény következzék:

• A pecséten található szövegek egyike sem említ, illetve nincs kapcsolatban semmiféle égitestekkel.
• A pecséten látható, a Napnak titulált rajz nem a Nap - ezt több száz másik pecsét rajzaiból érthetjük meg, ugyanis a sumerok a Napnak az ábrázolásához egy tipikus jelet használtak, amely nem ez. A pecséten látható központi égitest egy másik, nem a Nap.
• Ha nem a Nap, akkor mégis micsoda? Nos, a pontok elhelyezkedéséből, és több másik pecsétrajz elemzésével arra jutunk, hogy viszonylag akkurátus ábrázolását láthatjuk az M45-ös csillaghalmaznak, más nevén, a Plejádoknak.
• Tudnunk kell azt, hogy a sumerok, isteneket állítottak összefüggésbe csillagokkal - ábrázolásaikban sokszor egy-egy égitest egy istent jelent. Jelen esetünkben, a trónon ülő istent, akit a bőséges aratással asszociáltak. Erről árulkodnak a pecsét írott szövegei is.
• A sumer táblákat már matematikai számításokkal együtt, mindenestül katalogizáltuk. És bizony, egyetlen fennmaradt írás alapján sem mondhatjuk azt, hogy a sumerek ötnél több bolygót ismertek volna! A tévhit, hogy e nép az egész eget katalogizálta volna, nem igaz egyszerűen.

Hogy a második pont egyértelműsítve legyen, egy sumer reliefből szeretnék példát mutatni:

Át lehet nézni rengeteg, sumer, asztrológiai témájú írást: minden ilyenben, a bal oldalon látható jel a Napot, a jobb oldalon látható pedig egy csillagot ábrázol. És a lényeg, a hullámos vonalakban rejlik, a Nap esetében.

Mindezekből következik, hogy a VA-243 NEM bizonyíték a Nibiru létezésére, mint azt egyesek gondolták.

És aztán előkerülnek elő az Annunaki-k.

Mi is, vagy ki is az az Annunaki? Az Annunakik a babilóniai, mezopotámiai istenek gyűjtőneve. A szó jelentése "királyi vérből származó" vagy "hercegvérűek".

Egy másik csoport, az Igigik, ők is istenek. Ám a keleti történelem során többször, többféleképp használták a két megnevezést, így a két csoport kapcsolata ismeretlen, főleg hogy változó korokban, változó rangban tündököltek az írások szerint. Több tudós összemossa őket a nefilimekkel, az ősidei óriásokkal is. Mivel elvileg a sumeroknak ezek az istenek megtiltották, hogy valós alakjukban ábrázolják őket, a ránk maradt képeken szárnyas emberek, vagy állatfejekkel díszített humanoidokként jelennek meg.

Az biztos, hogy az Annunaku, ahogy azt írni kéne, istenek gyermekei, kapcsolatuk a már említett Mardukkal szoros. Az Enúma elis leírja, hogy az Igigik az Annunakuknak dolgoztak mint szolgák: majd 40 nap után fellázadtak, és ekkor az Annunaku népe a Földet hatalmas árvízzel borítja el, megölvén minden Igigit - ám új szolgák kellenek, így az Annunakuk, a leírások szerint agyagedényekben hozzák létre, teremtik meg az embert, akik aztán engedelmes szolgáknak bizonyulnak. Miután az embert megteremtették, Marduk isten megszereti az embert, és két csoportra osztja az Annunakukat -

"Háromszázat hagy meg a Földön, és háromszázat az égben állomásoz el."

Innen figyelik aztán ezek az istenek az embert, miután dicső tornyot emelnek Marduknak. Az későbbi írások az Annunakukat már az alvilág uraiként említik, és az Igigiket emelik ki mint isteneket, akikből ugyanúgy 300 van az égben. Az a különös elképzelés született így aztán, hogy az Annunakuk valószínűleg a Nibirura kerültek! Mi következik ebből? Hogy HA jön a Nibiru, akkor rajta a 300 isten, egykori teremtőink, egykori "szolgahajcsáraink" ismét megjelennek, és tiszteletüket teszik a Földön. A valóság azonban az, hogy sem az Enúma elis, sem más sumer írások nem számolnak be arról, hogy az égben állomásozó istenek vajon hol is vannak pontosan.

És akkor mi is az elképzelés ezzel az egésszel?

Szóval van ez a bolygó, amin ősi istenek, vagy gyíkemberek laknak, és jön a naprendszerünk felé, hogy áthaladásakor hihetetlen mérvű pusztítást okozzon, és káoszt generáljon - vagy hogy a rajta lakó istenek, idegenek, gyíkok, akárkik, rabszolgasorba döntsék az embert. De kérdezhetitek, akkor most nem jósolták meg a Babilóniaiak hogy ez így lesz? 

A válsz egyszerű: nem. A Nibiru a jelenlegi formájában ugyanis egy emberi elme szüleménye. Az urat Zecharia Sitchin-nek hívják, és első szüleményeit az 1976-os, a "Tizenkettedik bolygó" című művében fejtette ki. Itt írja le, hogy sumer szövegek tanulmányozása során leli fel azokat az írásokat, melyek szerint ez a 3600 évente erre járó égitest az Annunakuk által van lakva. Igen, mindez az egész egy szociopata víziója, SEMMI több. De mégis, hogyan került ez az elmebaj a köztudatba? A NASA-n keresztül. 1983-ban fellövik az IRAS nevű, infravörös fénnyel égitesteket kutató szerkezetet, amely rövid, 10 hónapos melója alatt több mint 350 ezer infravörös forrást fedez fel, és ekkor többségük még azonosítatlan volt. Aztán 1987-ig mindet beazonosították, többségük távoli galaxisok, barna törpék, és hasonló testek, egy volt mindössze melyet nem lehetett azonosítani, később kiderült hogy ez a kamera egy tükörhibájából keletkezett. Ám egyetlen IRAS által felfedezett test sem bizonyult bolygónak. A dátumok alapján gondolom látjátok, pont jól jött ez a világvégét fanatizáló istenbarmainak hogy összerakják a témát. Nem sokkal később, Nancy Lieder is csatlakozott a bulihoz: az önjelölt "pszichikus", aki elmondása szerint telepatikus kapcsolatban áll az idegenekkel, rátett egy lapáttal. Idegbeteg honlapján, a Zetatalkon, ahol közzéteszi képzelgéseit, közzétette azt is, hogy bizony nekik az ufók elmondták, hogy a Nibiru sztori nagyon is igaz, és 2003 májusában meg fog mindenki halni, meg a Föld is, meg az egész univerzum. Aztán milyen dátumot is írunk manapság? 2016-ot ja. Bocs, gyorsan el is tolták 2012-re a témát, ami ugye az akkori Maja-naptáros dologgal tökéletes összhangot teremt - viszont én eléggé életben érzem magamat, nem tudom ki hogy van ezzel... Ki kell hangsúlyozzam tehát: a 3600 éves, ellipszis pályán mozgó planetáris testnek semmiféle tudományos alátámasztása nincsen, semmi több, mint puszta fikció, melyet az eltorzított történelemmel próbálnak valósághűvé tenni. Ezt jól látjuk abból, hogy a Brown által feltételezett égitest is egy majdnem 15 ezer éves pályán mozog.

További, Nibiru-ügyben kétségre okot adót tény, hogy korábban, William Pickering és Percival Lowell hibás alapokon nyugvó matematikai számításai alapján valószínűsítettek egy bolygót még a naprendszerben. Miután e tudósok megvizsgálták az Uránusz és a Neptunusz mozgását, az elméleti értékektől való eltérések miatt azt feltételezték, hogy egy eddig ismeretlen, jelentős tömegű bolygó is található a naprendszerben. A Naptól való feltételezett nagy távolsága miatt a bolygó Nap körüli keringési idejét több mint 3500 évre becsülték. A bolygó korábban a NASA weboldalán is megjelent mint újonnan felfedezett bolygó, akkor kapta a Planet-X elnevezést. Azonban, 1992-ben Myles Standish amerikai csillagász azt fejtegette, hogy a bolygók pályájában talált eltérések csak az adott kor mérési eszközeinek pontatlanságából erednek: túlbecsülték a Neptunusz tömegét.

És mi van a rengeteg fellelhető képpel, videóval, meg kiszivárogtatott NASA anyaggal, ami a neten kering? Értelemszerűen butaság, egytől egyig, azok kezéből, akik szeretnek hypeot csinálni. Csillagászati szempontból elferdített, hozzá nem értő találgatások, félreértelmezések. Aztán ott vannak a Nap mellett "másik égitesteket" rögzítő videók. Nos, ezt hívják becsillanásnak. A fényképeken vagy filmfelvételeken a kamerarendszeren átjutó szórt fény a képen nem kívánt fényhatást is okozhat, ez a becsillanás. 

Konklúzió?

Nos, áttekintve az összes tudományos, és nem tudományos információt, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a nem rég tett felfedezés nem hozható összhangba a világvégevárók zagyvaságaival. Tehát nem kell félni, sajnos a #mindmeghalunk ismét elmarad...