Olvashattuk tehát, ahogy Baphometh csak úgy felbukkant a semmiből, olvashattuk hogyan válik a mágia szimbólumává, és olvashattuk, hogyan válik aztán gonosszá, de végső transzformációja Sátán világába, még váratott magára. Aztán Anton Sandor LaVeynek támadt egy ötlete, és csavarintott egy nagyot a dolgokon.

De ki is ez a LaVey koma?

Howard Stanton Levey, 1930 Április 11-én született Chicagoban, azonban szüleivel igen hamar Californiába költöztek. Itt kezdte érdekelni a zene, különös tehetséget mutatott az általa leginkább kedvelt, billentyűs hangszerek iránt. 16 éves korában otthagyta az iskolát, és a helyi cirkuszhoz csapódott, először mint segéd, a nagymacskás mutatványoknál, majd később a kintornán (aka verkli) játszott.

Ezen a helyen, már megkezdődött Leveyben a keresztény vallás iránti cinikus érzések kialakulása: későbbi írásaiban szóvá teszi, miként is kezdte szemlélni az embereket, mikor rendszeresen látta az erkölcstelen szombati előadásokon azokat, akiket látott az akkor még működő, keresztény sátrakban, melyek amolyan leszármazottjai voltak a korábbi vallási gyülekezéseknek. Ezt a morális kettős mércét később sokszor szóvá tette műveiben. Később apja támogatásával lett zongorista különböző Los Angelesi bárokban és klubokban. Három évvel ez után, visszaköltözött San Franciscoba, és mint bárzongorista, nagyon szép karriert futott be. Ekkor ismerkedett meg a paranormálissal is, különböző írók révén - Robert Barbour Johnson is a kedvelői közt volt, az író, akinek műveiért maga H. P. Lovecraft rajongott. A paranormális iránti érdeklődése, és zenei tehetsége révén rengeteg rajongója lett Leveynek, nem egy híresség is. Ekkor hozta létre a "Trapézoid Rend"-et, mely későbbi szerveződésének alapja lett.

Boszorkányok éjszakája

Levey ekkor már egy kisebb csoportosulásnak, rendszeres előadásokat és esteket tartott az okkultizmusról, és annak rituáléjairól. 1960 április 30.-án aztán, Levey rituálisan kopaszra nyírja saját magát, és megalapítja a "Sátán Egyházát". Itt már elkezdődik az egyházat körülvevő konteófelhő elszabadulása. Ugyanis Levey szerint, ezt a rituálét egy iraki Sátán-imádó törzs rituáléjának mintájára végezte. Azonban mint az később kiderült: egy elvesztett fogadás okán, korábban nyírta magát kopaszra, és ráadásul a történetet kitalálta: ugyanis nincsen semmiféle iraki Sátán-imádás - a jeziditáknak, akikre utalt, sosem voltak ördögimádó papjaik. Maga az időzítés sem volt véletlen: április 30.-a a germán folklór egy fontos eleme - a Boszorkányok Éjszakája, mikor is a Harz hegység legmagasabb pontján fekvő Brockenban összegyűlnek a leghatalmasabb boszorkányok egy sabbathra. Máig is, a germán hagyományokkal is rendelkező országokban, ez a nap ünnepnek számít, a tavasz elbúcsúztatójának, mikor "boszorkányokat égetve" hatalmas máglyákat gyújtanak az emberek.

A hatvanas és hetvenes években aztán, az akkor már LaVey néven futó Fekete Pápa roppant népszerűségre tett szert. Ezen idő alatt alakult ki az arculata a sátánizmusnak nevezett vallásnak melyet megteremtett. Azonban a név, a rituálék, a jelképek megtévesztőek: ugyanis nem sok köze volt, van, Sátánhoz. Ugyanis LaVey sátánizmusa, egy énközpontú, egoista, "szociális Darwinizmus" alapjaira épülő vallás, mely az emberi értékeket a legvégsőkig tiszteletben tartja, és az életet is (amíg azt nem olyan személy birtokolja, aki e "sátáni" elvek szerint nem érdemes arra) azonban énközpontúsága lévén, visszatetszést kelthet másokban.

Ezen sátánizmus lényege az egyén fontossága, a létezés és az élet tisztelete a felsőbb hatalmak helyett; az egyént tekinti önmaga istenének. Talán a LaVey által leírt 9 lefőbb sátáni bűn az, ami a legjobban megfogalmazza ezt a különös filozófiát:

1. Ostobaság: a legfőbb bűn, mely ugyanakkor nem jár fájdalommal. Az egyén célja nem a társadalom-hirdette ideálok hajszolása kell legyen, hanem saját életének tudatos kiteljesítése.
2. Pózolás: az üres pózolás irritáló dolog, mindenkit nagy embernek állít be, akár azok, akár nem.
3. Szolipszizmus: veszélyes, ha az egyén elvárja másoktól, hogy akként viseltessenek iránta, miként azt ő természetesnek véli. "Tégy úgy másokkal, miként ők tesznek veled!" – mondja a sátánizmus törvénye.
4. Önámítás
5. Csordaszellem: helyes tett, ha az egyén igazodik egy másik emberhez, ha annak a vágyai, céljai számára is megfelelők. Együttesen nagyobb valószínűséggel érvényesítik azokat. Ellenben ha csak sodródik az árral, és hagyja, hogy egy számára ellenséges vélemény irányítsa, a sátánista szemében nem több egyszerű állatnál. A kulcs, hogy jól válasszon mestert (vagy társat), és ne hagyja magát rabszolgaságba taszíttatni.
6. Szűklátókörűség: egy sátánistának soha nem szabad elfelednie, hogy másként gondolkodik és tevékenykedik, mint a többi ember. Szükséges, hogy átlássa a teljes képet, s azt, hogy ő abban milyen szerepet tölt be. Ez a sátáni mágia egyik fontos eleme.
7. A múlt feledése: A modern korban gyakori jelenség, hogy a rég érvényben levő igazságokat újdonságként tárják a köz elé. A cél, hogy a jelen emberét magasztalják, elfeledve a történelem nagyjait. Egy sátánistának át kell látnia az ilyen megtévesztésen.
8. Önromboló büszkeség: a fontos az első szó. A büszkeség helyénvaló dolog, mindaddig, míg az egyén képes beismerni tévedéseit.
9. Az esztétika hiánya: fontos, hogy az egyén képes (és hajlandó) legyen meglátni és felismerni a szépet.A szép mint fogalom körvonalazása többnyire az egyéntől függ, de vannak olyan egyetemesen megnyugtató és harmonikus összeállítások, amik természetüknél fogva tetszetősek az ember számára. Az esztétika az Alsóbbrendű Mágia legfontosabb eszköze.

Tehát a LaVey-i sátánizmus nem imádja Sátánt, hanem Sátán az erős, független egyént jelképezi, aki saját erejéből él. A sátánista önmaga megváltója, nem külső erőtől várja azt. Az elnevezésnek pusztán egyetlen célja van: a sátánisták gyakorlatilag szkeptikus ateisták, akik szembenállnak minden, a Jobb Kéz Útját követő vallással, különösképp a kereszténységgel és judaizmussal (ezt jelzi a Sátán nevének nyílt használata is) - ennek érzékeltetése.

De hogyan jön ez az egész Baphometh-hez?

Roppant egyszerűen. LaVey rengeteg jelképet, gyakorlatilag kiemelve értelmezve ellopott Lévitől. LaVey hazugsága szerint a jelképet 1966-ban ő maga alkotta, és védelem alá is helyeztette, mint saját szellemi terméke. Azonban az igazság az, hogy Lévi két féle pentagramjából fogta, és kiszakította a negatív énfélt ábrázolót, és ezt vallása szimbólumává tette, az azóta Baphometh-pecsét néven emlegetett szimbólumot.

Azonban ezzel, el is dobta a Lévi alkotta Baphometh-kép képletes dualizmusát, melyben a szabbatikus kecske egyszerre jelképezte az ember kétféle természetének tökéletes egyensúlyát. Lévi Baphomethje ezzel meghalt, és Sátán képében született újjá az emberek fejében, annak a Sátánnak a képében, aki a gonoszt, az ellenállást, a rosszat képviseli. Az emberek fejében ugyanis a "sátánista" az nem LaVey humanista, céltudatos alakja, hanem egy fekete mágiával játszó, embereket áldozó, vért ivó őrült, aki kereszttel maszturbál, és gyerekeket eszik.

Az, hogy Baphometh ezzel összefonódott, már LaVey hibája, és igazán szomorú, szerencsétlen Lévi forog a sírjában valószínűleg 1966 óta.

És most akkor a LaVey-i sátánizmus jó dolog?

Nem, nem az. Pontosan alkotója személyisége reflektálódik az általa alapított tanrendszerben. Miután feleségétől elvált LaVey, Diane Hegartyval kezdett egy 25 évig tartó kapcsolatba, aki elég elborzasztó dolgokat írt a Fekete Pápáról. Rendőrségi jegyzőkönyvek is fennmaradtak, melyekből megtudhatjuk, hogy 25 éven keresztül verte az asszonyt LaVey. 1984-ben eszméletlen állapotig fojtogatta Diane-t, és olyan őrjöngés lett úrrá rajta ez idő alatt, hogy Karla nevű lánya rángatta le a nőről, és ki a házukból, hogy annak életét megmentse. Arról is tudunk, hogy női "tanítványait" rendszeresen zaklatta, és fizikálisan bántalmazta, azokat prostitúcióra kényszerítette "Sátáni ajánlás" címszó alatt. 1986-ban passzív szemtanúja volt saját unokájának a szexuális zaklatásának egy barátja által, akit később több rendbeli pedofília okán el is ítéltek, és 1990-ben derült ki, hogy egy mentálisan beteg zaklatót segített információkkal, hogy Zeena nevű lányát az megerőszakolhassa. Sokkal jobban nem bánt az állatokkal sem. 1960-ban tett szert egy dobermannra, akit Lokinak nevezett el. Lokival borzalmasan bánt: nem törődött az állattal, és télen nyáron egy neki elkerített, nyílt területen kellett legyen - az állat, a téli időszakokban ha nagyon fázott, és megpróbált a házba beosonni, akkor LaVey-el találta szembe magát, és egy sokkolóval. Az állat az évek alatt olyan súlyos reumás lett, hogy már az ételig sem bírta elvonszolni magát, végül kimúlt. Dühkitöréseinek célpontja lett később Zeena németjuhásza is - az állatot egyszer dühöngve verte véresre egy husánggal, miközben azt üvöltözte, hogy "Nem hallgat rám! Kényszeríteni fogom hogy engedelmeskedjen!". (Források: www.churchofsatan.org/aslv.html)

Rontani, az amúgy is rossz helyzeten

És akkor eljött az a bizonyos pillanat, hogy a már sokat emlegetett szobor a helyére került. Azonban ezzel egyetlen probléma volt: az annak elkészítését és felállítását szorgalmazó csoport, a The Satanic Temple (thesatanictemple.com) nem igazán fektetett hangsúlyt arra, hogy elmondja, valójában mit is, vagy kit is ábrázol a szobor. A társaság honlapja sajnos úszik a Sátán szimbolikában, ami igencsak megnehezíti, hogy az alkotást aszerint fogadjuk be, mint ami. Ezzel Baphometh transzformációja befejeződött: a világban mindenhol, a média, mint Sátán szobra emlegette a róla készült műalkotást. A csoport ráadásul amennyire csak lehet, ráfekszik a LaVey féle röhejes lopásokra, mindenhol ahol lehet, a kecske szimbolikát kiemelve.

Hát szóval, így vált Baphometh Sátánná.

Ezzel lezártnak tekintem Baphometh történetét. Az előzmények elérhetőek a bevezetőben lévő linkeken, illetve már a teljes anyagok között is, aki nem lusta olvasni, eléri (Hosszabb légvétel a felső menüsorban).