Az előző ilyen posztban már megjárhattuk Párizs katakombáit, és most egy híresebb hely következik, amelyet bizonyára sokan ismernek, de bizonyára sokan nem. Amúgy is, az ember szereti az ellentéteket: másképp ez a hely sem lenne más. Pedig milyen helyes kis templom így elsőre, mi?
A történet csehországban kezdődik, egy kis Sedlec nevű városkában. A helység apátját Henryt, II. Otakar király a szentföldre küldi 1278-ban. Mikor a szent ember visszatért, hozott magával egy kis darabka földet a golgotáról, amit aztán az apátság temetőjében szórt szét. E szent tett híre hamar eljutott, nagyon messzire, és a kis temető hírhedté vállt egész közép-európa szerte. Ám ezeket a földeket sem kímélte sem a pestisjárvány, sem pedig a kora 15. századi husszita háború. A rengeteg ember eltemetése okán a kis temető hamarosan hatalmasra nőtt. Később, 1400 környékén egy gótikus stílusú templom épült a temető közepén, melynek alsó kamráiban helyezték a rengeteg, az építkezés alatt előkerült maradványt. 1511 után, a legenda szerint az exhumálásokkal a rend egy, a fél szemére vak szerzetesét bízták meg. 1703 és 1710 között épült meg az új bejárat, és felső termek, melyek már a cseh barokk stílusában újultak meg, Jan Santini Aichel kezei alatt. 1870-ben aztán, egy Frantisek Rint nevű asztalost bízott meg a Schwarzenberg család, a rengeteg szabadon maradt csont elrendezésére. Nos, derék asztalosunk aztán a ma is látható, kissé hátborzongató megoldás melett döntött. Így lóg ma a templom középpontjában a hatalmas csillár, mely minden egyes emberi csontból tartalmaz legalább egyet, és így borítják a falakat, és a belső íveket koponyák, és egyéb csontok. Többi munkájának része volt egy hatalmas Schwarzenberg család címerét ábrázoló mű is.
Kevés a tűrhető kép, szóval itt is az lesz, de tessék a lényeg:)