A sok indusztriális dolog után egy újabb gyönyörű kastély, ami csak rothad. Belgium a helyszín, Lede városa...
A kastély történetéről a belgák elég sok információt tudtak felhalmozni. A mostani kővár helyén, a régmúltban is vár ált, csaképp fából: norvég telepesek építették. Innentő aztán kis homály, ami biztos, hogy 881-től egészen 1581-ig fejlesztették és építették tejesen újjá, mint barakkot, majd mint a Lede-i nemesség lakhelyét. Később a nyolcvanéves háború folyamán jórészt lerombolják az épületet, majd miután véget ért a németalföldi szabadságharc, azonnal megkezdődött az újjáépítés - 1796-ig aztán több szárnyat is építettek rá: egy istállót, illetve azokat a gyönyörű termeket, melyeket a katedrál-üveges ablakok díszítettek. Aztán a 18. század kezdetén az ipari forradalom Genfből indulván Belgium területén is berobbant: azonban Lede csak lassacskán vesztette el falusias, mezőgazdasági jellegét. A telepüés első ipari befektetései során egy szeszfőzdét, egy hamuzsír-üzemet, egy cukorfinomítót, és egy dohánygyárat építettek. És mindegyik kis üzem Lede várában kapott helyet - így aztán a teljes 19. század idejére nemesi jellegét teljességgel elvesztette. 1897-ben a Jupille-i Szent Augusztin Kanonisták megvásárolják az épületegyüttest röpke 97 ezer frankért, ami azonban akkor átlagos árnak számított ehhez hasonló estekben. Lede kastélyából apácazárda lesz, 1905-ben templomot, és iskolát építenek hozzá, ahová a Lede-i gyermekek jártak aztán tanulni. Miután az első világégésben a németek szétbombázzák a kastélyt, a kanonisták úgy döntenek, hazamennek hollandiába, az épületet pedig a Mesen-i Királyi Intézet adják. A Mária Terézia alapította intézet szépen fel is újítja aztán, 1921-re kompletten, és továbbra is iskolaként üzemelteti. Az intézmény franciául beszélő lány gyermekek elit iskolájává vált, a környékbeliek csak mint "a Meseniek iskolája"-ként emlegették. 1963-ben aztán a Flandriai káosz elérte Lede-t is: a francia nyelvű oktatás korlátozása okán a Meseni Intézet már nem kapott elég pénzt a tanítás további fenntartására, és 1970-ben a belga védelmi minisztérium fennhatósága alá került az épület. 1979-ben nemzeti védelem alá helyezik a kompexumot, és azt körülvevő parkot, majd egy évre rá vissza is vonják, ügymeneti hibákra hivatkozva. Az időközben eltelt 10 év alatt a minisztérium persze rá se nézett, így az épület, Lede kellős közepén, egy fallal bekerített rommá vállt. Mivelhogy a felújítási költségek így már a horror szintjét is elérték, visszautasították a kérvényt arra, hogy ismét a védett nemzeti értékek közé sorolják. 1999-ben Lede önkormányzata megvásárolta a kastélyt, azon tervekkel hogy lakásokat alakítanak majd ki benne, olyan agyament ötletekkel tarkítva, hogy a kanonisták álta épített gyönyörű templom részleget lerombolják, hogy hát mégse legyen annyira drága a fenntartása. Egyenlőre Lede-nek nincs pénze bármit is kezdeni a rommal, és ha valaki nem fog pénzt fektetni bele, akkor ez a flamand történelmi emlék mint luxusszálloda végzi egy napon...