Hosszú ideje fogalmazódik bennem ez a pár gondolat, amit most posztba fektetek. Ez a blog sosem szólt politikáról, ha igen, akkor is csak nyomokban. Úgy hiszem, hogy apró, de állandó olvasóközönségemet ez nem is annyira érdekli. Viszont vannak olyan összefüggések, melyek mellett elsétálni, hát, nem lehet. És úgy gondolom, hogy nem is szabad. Megoldást, alternatívát keresni, nem kenyerem. De ezt ki KELL mondani, még ha kellemetlen is.
Teljes verzió: http://goo.gl/ZkPzGa vagy az állandó oldalak között. A link Edge böngészőről nem akarta az igazságot.
Első rész: http://goo.gl/pqPLr5
Második rész: http://goo.gl/Hh2H7Z
Harmadik rész: http://goo.gl/TKI7cL
Jó pár hónapja foglalkoztat az, hogy kis országunkban, miért van ennyire fellendülőben, és hogy miért is tud fellendülőben lenni a gyűjtőnéven általam csak hülyeségnek nevezett téveszmés dolgok dömpingje. Mire gondolok itt? Rengeteg dologra. Kezdve a homeopátiától, az angyalokon át, mindenféle alternatív őrületen keresztül, egészen a világpolitikai helyzetek önmagunkból való kifordulással való értelmezéséig, mint például hogy hirtelen egy jól körülhatárolható csoport lett Oroszország-fanatikus, legvégül a népesség szisztematikus ritkításában való hitig. Az általános okokon túl, vajon van-e ennek a jelenségnek valamilyen csak ránk jellemző oka? Hungarikum lett-e a nonstop téveszme? És ha igen, miért? Úgy gondolom, igen. A miértje pedig elég elborzasztó. Több dolog is akad, és ezeknek több miértje is, egyik rémisztőbb mint a másik. Pedig benne, vele élünk, mi magyarok, nap mint nap.
Mi is kell ahhoz, hogy valaki elkezdjen téveszmékben hinni? Ez mindig az adott téveszmére jellemző. Hol félelem, hol konstans, hátrányban létezés érzése, hol a kiút keresése egy, vagy több olyan helyzetből, melyeket az egyén képtelen megoldani a tradicionális módszerekkel. Így aztán az alternatívhoz fordul. Vagy, látván hogy egyenesen tömegek helyzete változatlan, esetleg romlik - maga kezdi keresni a miérteket. A bűnbakot, melynek megtalálása az első megnyugtató lépés lehet - egy probléma esetén mindig a forrást keressük meg először. Mikor számunkra elfogadhatatlan forrásokat lelünk fel, félretesszük a józan eszet, és indul a hülyeség.
Erre kitűnő példa a világ egészségének "romlása". Egyik kedvenc marhaságom, a vakcina-autizmus konteó is így indult. Diagnosztizálási képességünk egyre finomodik, egyes betegségeknek már egész súlyossági skálát vagyunk képesek felállítani. Amin korábban átléptünk, ma már osztályozva van. Közben a Föld népessége egyre csak nő, vele együtt pedig hatványozottan az ilyen problémák. És hatványozottan fedezzük fel őket. Ilyen például az autizmus is. Az egész konteó az USA-ból (továbbiakban Amerika) indult világhódító útjára, és ez később roppant fontos lesz. Az egyre sokasodó genetikai "hibák" miatt, egyre több fiatalnál fedezték fel az autizmus nevű kondíciót. Ahogy finomodott a diagnosztika, úgy szélesedett közben az autizmus skálává, az egészen súlyostól, az egészen gyengéig, így hatványozva az előfordulást. Azonban Amerika, egy hihetetlen vallásos ország. Nem fog égni az arcom, mikor azt írom, szinte a fanatizmus szintjéig keresztény az az Amerika, amelyben komoly vitát okozhat az, hogy kell-e Darwin evolúció-elméletét oktatni iskolákban, ahelyett hogy csak elfogadnánk: egy képzeletbeli teremtő csettintése révén lettünk emberré. Ez a roppant erős "nekem nem egy majom volt az elődöm" gondolkodás az, ami részben ahhoz a tudományellenes hozzáálláshoz vezetett, és vezet, mely egyszerű biológiai tényeket von kétségbe, és végül nemzetközi konteóvá növi ki magát.
"Isten jóságos. Isten nem tehet ilyet, hogy egyre több ember lesz autista."
Így aztán, félretéve a józan eszet, megindult a bűnbakkeresés. És tökéletes bűnbakot fedeztek fel az emberek, egy már évtizedekkel ez előtt is kikezdett társadalmi rétegben. Az akkori túlterhelt orvosi ellátás amúgy is tökéletes célpontnak bizonyult, melyet csak tovább tüzelt Wakefield kapzsisága. A kognitív disszonancia győzedelmeskedett, ugyanis az Istenbe vetett vakhit ilyen formán megmaradhatott - az ember alkotta vakcinák lehettek csakis a bűnösök. Nem volt, és nem is gond, hogy semmiféle tudományos bizonyíték nincsen rá. Isten NEM tudomány. Isten jóságos. És nem is egyre többen vagyunk, így egyre többen öregszünk, és betegszünk. Hanem repülőgépekről népirtanak minket, mert... hát szóval, mert.
De hát ez nem Magyarország! - a felvetés jogos, ez csak egy példa volt. De mégis, akkor mik azok a társadalmi jellegzetességek, amik a saját konteó-éhségünket táplálják? Ez igen sokféle lehet, azonban majd végül eljutunk abba a pontba, ahová vezet az összes egyenes.
Az önigazolásról dióhéjban:
A kognitív disszonancia szociálpszichológiai elmélet, melyet Leon Festinger amerikai pszichológus alkotott meg 1957-ben.
Az elmélet alapgondolata, hogy amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.
Például valaki egy bizonyos márkájú mosóport vásárol, mivel azt gondolja, hogy az a kapható legjobb termék. Ilyenkor a vásárló által tartott tudattartalom (kogníció) az, hogy jó mosóport vett. Ha azonban a vásárlás után olyan ismeret érkezik, mely szerint kapható egy jobb mosópor is (például egy reklám révén), akkor a két ellentmondó tudattartalmat valahogyan összhangba kell hozni.
Maga Festinger a következő szavakkal írta le elméletét [Festinger, 2000, 76.]:
- „Az általunk megfogalmazott disszonanciaelmélet lényege meglehetősen egyszerű, és a következő állításokkal ragadható meg:
- A kognitív elemek között lehetségesek disszonáns vagy 'nem megfelelő' kapcsolatok.
- A disszonancia jelenléte a disszonancia redukciójára, illetve a disszonancia növekedésének elkerülésére irányuló nyomást idéz elő.
- Ezen nyomás megnyilvánulhat viselkedésbeli és kognitív változásokban, valamint az új információkkal és véleményekkel szemben tanúsított óvatosságban.”
Továbbiak ITT.
Vegyük például az egyre hevesebben lángoló, a magyarság származását, és világbéli helyzetét feszegető konteót. Hatalmas, a világ kultúráját meghatározó nép sarjai vagyunk, mások szilárdan hisznek abban, hogy egy másik bolygóról származunk. Lényeg, hogy sokkal, de sokkal több vagyunk, mint egy pár milliós nép Európa szívében, amely "megbűnhődte ..., a múltat, s a jövendőt". És valahol, itt van elásva a deglett kutya egyik fele. Hiszen mikor ide vezettek minket ősapáink, és István döntése mentén mi lettünk nyugat-Európa védbástyája a kelet veszedelmeivel szemben, valóban különleges néppé váltunk. Azóta, lehet sorolni, a sok borzalmat, ami velünk történt - megszenvedtük olyan népek vérszomját, mint a tatárok, vagy a törökök, több részre szakadt országunk, más népek uralkodói telepedtek ránk, és még sorolhatnám. Végezetül, a két világégés végére, egykor nagy országunk 71% veszett oda. Azonban egy valamit elfelejtünk: minden ami történik velünk - beszéljünk egy individuumról, vagy egy egész, akár országnyi csoportosulásról -, saját döntéseink, vagy vezetőink döntésének eredménye. Nem söpörhetünk le soha, semmit a vállunkról, ami velünk történik, hogy nem az én hibám! Minden negatív esemény visszavezethető, saját, hibás döntéseinkre. És valahol, itt van elásva a deglett kutya másik fele. Pontosan erre született, a saját felelősségünket a vállunkról lesöprő Turáni átok legendája. Ennyi elhibázott döntést, mint amit a magyar nép elkövetett, ritkán találni. De hogyan tud mégis ennyi butaságot felhalmozni egy nép, amely Európa területére tényleg különlegesen lépett? Nos, ezt elmagyarázni legyen a történészek dolga. De biztosan nem egy, a 19. század második felében kitalált átok miatt. Viszont ez egy roppant egyszerű magyarázat. Így maradhat a magyar nép, abban a pompájában, melyben ezer éve volt. Így maradhat hatalmas, és így válhat még hatalmasabbá. Egész népünk, tönkrevert öntudata, így maradhat erős. Márpedig egy nemzet, nem lehet depressziós. Így, ezzel a tudat alatti, majd a tudat felszínére tört, sok-sok butasággal maradhatunk büszke magyarok - kár, hogy ostoba, megvezetett, disszonens magyarok. És itt már el kell kezdjünk beszélni arról is, ahová ez az egyenes, különösen látványosan vezet: a jelenség neve, Jobbik. Politika. Politika, amely ezeket a disszonens gondolkodású embereket egy zászló alá tereli, és ezúton, mintegy hatalmat ad nekik. Ugyanis egy valamit el kell ismerjünk: azon emberek többsége, akik ezekben a butaságokban hisznek, akik ezzel tesznek amúgy rongyszerű személyiségük alá vállfát, a fent említett erő támogatói. És itt van a döglött eb láthatatlan része elásva. Hogy ennek a megnyúzott országnak, a megnyúzott lakóinak egy jó része, gyakorlatilag így képes önmagának identitást összeollózni. És az ugyanezen identitást felvevő, és hirdető politikai erő, ezen embereket meg is szerzi magának szavazónak. Nem is fontos a politika. Csak hogy sumérok, vagy szkíták, vagy hunok, vagy sziriusziak, vagy már a jó ég tudja kik vagyunk - a lényeg hogy vagyunk valakik.
A turáni átok egy legenda, amely szerint a magyarok közötti viszálykodás egy ősi átok következménye. Az átok eredete eltér a különböző változatokban, egyesekben a Szent István által üldözött táltosoktól ered, mások még régebbre mennek vissza, de mindegyikben közös az átok: a magyarok közt legyen széthúzás, ellenségeskedés.
A legenda valószínűleg a 19. század második felében keletkezett, korábbi ismert említése nincsen, és a magyarság turáni eredete is csak Max Müller német nyelvész 1861-es Nyelvtudomány című munkája nyomán terjedt el a köztudatban.
Míg nyugaton az állam biztosítja azon javakat, melyek segítségével mind mentálisan, mind anyagilag egyéniségek lehetünk, és felmagasztalhatjuk ezt az adott államot, addig itt, a leszálló ágon, az egyéniséget elkezdte a konteó kovácsolni. És itt már látjuk hova vezet ez a vonal.
Azonban hogy nehogy túl tömény legyen a méreg, napokon belül folytatódik a poszt :)
