Legalábbis ez van egy amerikai kisváros felé vezető út aszfaltjára fújva. De mégis miért? Nos, Centralia története, és jelene egyaránt meglepő.
Végül is ha a pokol kénköves, talán az anonim aszfaltfirkász nem is hazudik az úton haladóknak. De ne rohanjunk ennyire előre. Pennsylvania, azon belül Columbia, ahol ez a kis település található. A Roaring Creek nevezetű területre először Johnatan Faust érkezett és 1841-ben nyitotta meg a a Bull's Head kocsmát, majd Alexander W. Rea követte őt. Alexander a Locust Mountain szén és acélipari vállalat bányászmérnöke volt, aki megvalósította a kezdeti beruházásokat, utakat és házakat építtetett, majd 1865-ig az apró falu Centerville néven kezdett növögetni. Mivel már létezett egy Centerville nevű város, így Reának át kellett neveznie Centralia-nak a területet. 1866-tól a gazdag szénlelőhelyek révén gyorsan nőni kezdett a bányászfalu, azonban az 1960-as években sorban tönkrementek a szénipari vállalatok, Centraliaban is. 1982-ig még zajlottak bányászati tevékenységek, azonban mára csak a felszíni bányászat maradt, illetve egy apró, 40 főt foglalkoztató kis kitermelés. De hogy hogyan is jön ide a pokol?
Nos, hogy miként és miért vállt ez a kis város pokollá, nem tudja pontosan senki. Két teória maradt meg máig is amit elfogadnak többnyire. Az egyik szerint 1962 májusában az egyik magára hagyott felszíni fejtés üregében összegyűjtött hulladékot gyújtatta fel a helyi tanács négy önkéntes tűzoltó segítségével. Ezt a hulladékgyűjtést a megelőző években egy másik felhagyott fejtés gödrébe helyezték mindig, de most ide. Mint minden évben, a szemetet meggyújtották, azonban nem lett rendesen kioltva, és az izzás tovább terjedt a föld mélye felé.
A másik teória szerint a szénégetők által termelt izzó hulladékot helyezték egy kijelölt területre, melyet több fakkra osztottak, és minden egyes cellát hőálló agyaggal borítottak be, melyet évenként újítottak fel. Nos a teória szerint a helyi tanácsnak elég volt egyszer késlekedni, és a hiányos borításra öntött izzó maradék okozta a tragédiát.
Akárhogy is történt, megtörtént: valamikor a hatvanas évek elején a földben terjedő tűz eljutott a Centralia alatt húzódó, már felhagyott szénbánya üregeibe, és a még a földben lévő széntömböket izzásba hozta. A hetvenes évekig próbálgatták a tüzet eloltani sikertelenül, és az izás csak terjedt. Elkezdtek megjelenni az ezzel járó gázok is: kén-monoxid -és dioxid pöfékelt nemsokára a talajból fel számos helyen. 1979-ben kezdett a probléma súlyossága igazán szembetűnő lenni. Egy alkalommal John Coddington benzinkút-tulajdonos szerette volna megmérni a föld alatti tartályok egyikének a telítettségét, ám mikor a mérőt felhúzta, az annyira forrónak tűnt, hogy egy termométert is leengedett. Meglepődve tapasztalta hogy a gázolaj hőmérséklete odalenn 77,8 celsius fok volt. 1981-ben aztán elszabadult a pokol. Először a 12 éves Todd Domboski tapasztalhatta ezt meg, mikor beleesett egy gödörbe. Egy gödörbe, ami 46 méter mély volt, forró szénmonoxid áradt fel belőle, és egyik pillanatról a másikra nyílt meg a lábai alatt szülei házának hátsó kerjében. 1984-ben aztán az amerikai kongresszus 42 millió dollárnyi pénzzel segítette a terület lakóinak kitelepítését, és a többség el is hagyta a kisvárost. Egy maroknyi család maradt mindössze Centraliában. 1992-ben Bob Casey Centralia polgármestere elrendelte a teljes kitelepítést, és a még ott lakók kísérletei a fellebbezésre sikertelenül zárultak. 2009-ben Ed Rendell polgármester folytatta elődje politikáját, és időközben a település irányítószámát visszavonták.
A falu egykor 7 templommal, 5 hotellal, szalonokkal, két színházzal, postahivatallal és bankkal rendelkezett, valamit 14 bolttal. Lakossága több mint kétezer fő volt. Ma az épületek többsége üresen áll, és a 2009-es felmérés szerint a romok lakossága 7, azaz hét fő volt. Az egykori 61-es utat miszlikekre szedte a feltörő hő, több helyütt forró a talaj, és a hasadékokból áradnak a fullasztó gázok.
Üdvözölégy a Pokolban 666
