A modern kori Baphometh ábrázolás, és annak elterjedése két ember nevéhez fűződik. Először ismerkedjetek meg Eliphas Levi úrral, munkásságával, és azzal hogyan szülte meg az alakot, illetve mi volt az elsődleges "célja".

1810 február 8-án született, Alphonse Louis Constant, későbbi művésznevén, és ahogy máig is emlegetjük őt, Eliphas Lévi. A fantázianév, mely alatt okkult témákban publikált úgy keletkezett, hogy bár nem volt zsidó, nevét így "fordította" héberre. Francia, suszter édesapja római katolikus papnak szánta őt, tanulmányait is így kezdte. Vallási témákban több könyvet is írt, majd 1848-ban radikális nézeteket valló műve, a "Szabadság Testamentuma" miatt kétszer is rövid börtönbüntetésre ítélték. 

1853-ban Angliába utazott, ahol Edward Bulwer-Lytton novellaíró által megismerkedett a gnoszticizmusra épülő, „evangélikus-keresztény-ezoterikus” rózsakeresztesek társaságával, ami egy külön misét megérne. Azonban most a lényeg, hogy az ott őt érő hatások eredményeképp megjelentette 1854-ben a "Dogme de la Haute Magie" című írását, majd 56-ban a "Ritual de la Haute Magie" című folytatást. A két könyv végül eggyé fuzionált, és 1896-ban Arthur Edward Waite fordította angolra a művet "Transzcendens Mágia, elméletben és gyakorlatban" címmel. 

Lévi a mágia megszállottja lett szinte, és még számos könyvet publikált később a témában. A kor hasonló megszállottjaival ellentétben, ő nem hangoztatta hogy bármiféle ősi rend, vagy titkos szövetség tagja lenne. Lévi munkásságának sikere abban is rejlett, hogy az 1850-es években világszerte izgatta az embereket a spiritualizmus. Az általa megszült mágiarendszerbe beépítette, és jelentős szerepet adott a Tarot-kártyáknak, amik ennek köszönhetően lettek a nyugati "varázslók" alapvető kellékei. Erős hatással volt az "Arany Hajnal" rendre, és ex-tagjukra, Aleister Crowley-ra, aki a modern miszticizmus egyik központi alakja lett. Nevéhez kapcsolódik egy olyan dolog is, mellyel kapcsolatban városi legendák százai léteznek máig is. Azonban Lévi volt az ELSŐ aki a pentagrammát, az ötágú csillagot, feje tetejére állítva a gonosz szimbólumaként, míg két "lábán" állva a jó szimbólumaként leírta. Nincsenek ebben semmiféle misztikus, arab ördögimádó ős-papok - Lévihez köthető "sátán" szimbóluma, igen.

Lévi határozta először meg, mi is a mágus, és mi az a mágia. Írása szerint:

"Félelmek és vágyak nélkül valók, nem irányítja őket a hazugság, nem tanítják téves dolgokra az embert, illúziók nélkül szeretnek, türelemmel viselnek el bármit, az örökkévaló gondolkodás csendjében nyugodva... egy Mágus nem lehet tudatlan, mert a mágia felsőbbrendű, mesteri, és meghatározó, ez ez a meghatározó jellege szabadít fel a tudás által. A mágus szereti az élvezeteket, elfogadja a vagyont, tiszteletet érdemel, de sosem lesz ezek rabszolgája; tudja hogyan kell szegénynek lenni, tartózkodónak, hogyan kell szenvedni; azért merül feledésbe önszántából, mert saját boldogságának kovácsa, nem fél tőle, és nem vár semmit a szeszélyes szerencsétől. Szeretni tud anélkül, hogy szeretnék őt, maradandó értékeket tud létrehozni, és a szerencséből származó megbecsülés és jutalmak fölé emeli önmagát. Az már tulajdonában van, amit keres, név szerint a mélységes békét. Nem bán meg semmit, aminek egyszer véget kell érni, de megelégedéssel tekint vissza a sok jóra amivel végül találkozott. Meggyőződéssel remél, mert tudja hogy a jó örök, és a gonosz csak ideiglenes. Szereti a magányt, de nem része az emberi társadalomnak; gyermek a gyermekek közt, örömteli a fiatalok közt, higgadtan kezeli az öregeket, türelmes a bolondokkal, boldog a bölcsek körében. Együtt mosolyog a mosolygókkal, és gyászol a sírókkal; tiszteli az erőt, mégis gyöngéd a gyengékkel; szolgálja őket; csak a kedvesség erejével vesz elégtételt a hálátlanokon..."

Elképzelése szerint a mágia egyik lényege az volt, hogy a világegyetem több valóságból, és a tudatosság több szintjéből áll össze, melyeket az "asztrális fény" köt össze. Ezt az erőt lehet megfelelő akaraterővel anyaggá tenni.

És akkor mi van Baphometh-el? Nos, Lévi a könyvében az általa megrajzolt alakot, a "szabbatikus kecskét" a mindenség jelképeként tüntette fel. A kettősség borzalmasan erős szimbolikája jelenik meg rajzában:

A fejen az álló pentagramma a jót jelképezi. Kéztartása az okkultizmust jelképezi, felfele mutató keze a fehér holdat mutatja, Chesed holdját. Chesed egy héber szó, jelentése kedvesség, szeretet. Lefelé mutató keze a fekete holdra bök, Gevurahra, az ítélkezésre, és a korlátozásra. A kéztartás és a jelek a kegyelem és az ítélet tökéletes harmóniáját szimbolizálják. Egyik keze női, a másik férfi. Ettől válik kecskénk androgünné, azaz nemileg is egyenlővé, vagy mondjuk úgy kétneművé. Szarvai közt az univerzum fénye fénylik, feje felett a láng mint a lélek, ennek közepében, mégis a testhez kötve szorosan, a harmadik szarván. A kecskefej szimbolizálja a bűnös állatiasságát; Ezen része kell hogy bűnhődjön - ugyanis természeténél fogva a lélek nem bűnhődhet, így a az anyagi sík kell hogy megtegye ezt: szörnyeteggé torzul bűnei súlya alatt. A nemi szervek helyett látható vessző szimbolizálja az örök életet. Testének pikkelyek borította része a vizet, míg azt körbevevő, és lezáró félkör az atmoszférát, a tollak pedig légiességet testesítik meg, míg a női mellek magát az embert.

Nos. Eddig nem tűnik valami hihetetlen szinten gonosznak, vagy sátáninak ugye? Hogy honnan vette Lévi Baphometh formáját? Nos, elsősorban az akkori tarot kártyalapjáról. Valószínűleg több dolog volt ami az alak tekintetében inspirálta őt - többek közt a Templomosok által épített templomok groteszk freskói, melyek guggoló denevérszárnyas alakokat, női mellekkel ábrázolnak. Vagy esetleg a Párizsi Notre-Dame székesegyház rémisztő vízköpői ihlették őt?

Lévi önmaga ezt az alakot úgy hívta, hogy a "Mendesi kecske". Mendes az ősi egyiptomi neve Djedet városának. Herodotusz leírásai szerint a város istenének kecske feje és lábai voltak. Az ő érdekes írásai szerint annyira tisztelték e városban ezeket a szent állatokat hogy egy nő publikusan pározott is egy kecskebakkal, amit saját szemével látott. Ugyan ez a tény nem olyan biztos, de az igen, hogy valójában Djedetben volt Banebdjedet istenség kultuszának a központja. A korai egyiptomi nyelvben a lélek és a kecskebak szó hasonló kiejtésű volt, így ezek az istenségek sokszor más, nagy istenek helytartói voltak. Eredetileg négy feje volt (emlékeztek a többarcú fejre a templomosok vallomásaiból, ugye?), ami Ba négy arcát szimbolizálta. Egyiptomi iratok szerint ez az istenség volt Ozirisz lelke. Több isten is Banebdjedet képében jelent meg, például Ptah is, hogy teherbe ejtse II. Ramszesz fáraó feleségét. Ezek a szexuális jellegű dolgok vezettek oda, hogy a korai kereszténység démonizálja Banebdjedet-et. Banebdjedet - Baphometh? Tulajdonképpen Lévi ezt az ősi istenséget forrasztotta egybe a tarot ördögével, hogy megteremtse az ő mindenséget jelképező kecskéjét. Talán elég rossz választás volt, ezeket a kereszténység szempontjából negatív alakokat választani. Talán az egypólusú kereszténységgel való szembenállást, és a gnosztikus tanokat elutasító egyházzal való meg nem egyezést akarta ezzel hangsúlyozni. Ha nem tekintjük a keresztény ellenérzéseket azonban, akkor valóban egy nagyon rossz, és egy nagyon jó alakot gyúrt ő valójában egybe.

Azonban mi volt, ami Baphomethet véglegesen gonosszá nyilvánította? Nos, annak a Baphomethnek már más volt a szülője. Arról később :)

Lévi fent említett könyvének angol PDF változatait a neten megtaláljátok ITT (elmélet) és ITT (gyakorlat).

A kezdetekről pedig ITT olvashatsz.