Békésen éled a mindennapi életedet, és valahogy nem is foglalkozol olyan dolgokkal, amikről ha tudnál, a hideg kirázna, és paranoiára való hajlamot fejlesztenél. Hiszen nem tudhatod, ki néz gyíkembernek, esetleg ha repülőre ülsz, ki akarja majd azt lelőni, mondván hogy kemtrélt szór a gép. Gondolhatnák egyesek, hogy eltúlzom a dolgokat, és évek óta vannak őrültek mindenütt, és igaza is van ebben - azonban szaporodnak, úgy nőnek ki a közösségből mint a gombák, és ami a legrémisztőbb az egészben, hogy egyszerre bele is olvadnak. De mi vezet vajon mégis ahhoz, hogy exponenciálisan növekszik a téveszmések száma hazánkban? Rengeteg féle faktor van, amely hozzájárul ehhez a borzalmas folyamathoz.

Általában vallással kapcsolatos vitákban előkerül az a frázis, hogy "de azért ezek az emberek sem veszik szó szerint". És láss csodát, mégis vannak. Az "angyalhívők" jelenségének jártam kicsit utána, amit ott találtam az egészen elképesztő volt - ennek a kutakodásnak a krónikája következik most.

Cukor, cukor hát mi legyen veled? Keblünkre öleltünk, befogadtunk, veled ízesítettük ételeinket, rólad meséltünk gyerekeinknek, téged emeltünk piedesztálra, amikor megízleltük nagymamáink porhanyós süteményeit. S most te vagy kit a vallató szobában a falhoz állítanak, téged gyanúsítanak népünk betegségeivel, dögvészt, romlást, cukorbetegséget, elhízást és szuvas fogakat hoztál ránk. Csak incselegtél velünk, édes ízed csak megtévesztés volt, mi voltunk a légy a vénuszodban, mi voltunk az egér a csapdádban és a trójaiak a falovadnál. Miért tetted ezt velünk, miért lettél gyilkos és kárhozat, miért?

Általában én csak a megélhetési bolondokkal foglalkozom, mert kellemes érzéssel tölt el, ha sok ember láthatja milyen gátlástalan hiénák egyesek. Azonban az ember néha belefut olyan dolgokba, hogy nem tudja maga sem hogy sírjon vagy nevessen. Példának okáért, ilyen Meleron is, akiről szólni fog az alábbi poszt. Tessék készülni - ez súlyos lesz.

Feltárták már a sorsfeladatodat tizenkétezerért? És arckrémet nettó 22,500-ért vettél-e már? Gondolom nem, de a Matrix Drops-al kiszórhatsz annyi pénzt amennyit csak akarsz, egyből az ablakon. Kovács-Magyar András, extáltos, teleportáló csodalény és felesége ebben bármikor szívesen segít neked, nincsen itt gond. A nyitókép egészen régi, ugyanis András nem, mint ízlésesen felöltözött üzletember kezdte karrierjét, hanem, mint ősmagyar táltos - nézzük meg hát, honnan jutott az úriember hova, és hogy mivel keresi magát félhülyére mostanság. Egészen elképesztő.

Nem kell betojni, természetesen a fenti kép hoax, viszont hogy a németek mire is jutottak az Antarktisz fagyos vidékén, máig is csak találgathatjuk. Állítólag. Azonban vannak dolgok amik nagyon is biztosnak tűnnek, még akkor is ha egy második világháborús sci-fi-be érezzük csöppenni magunkat... A náci birodalom összeomlása után, sok találgatás, és sok feltételezés született arról az egykori hatalomról, amit sem az oroszok, sem az amerikaiak nem ismertek belülről - egyszerűen túl távol voltak ahhoz, hogy megtehessék, kémek ide, kémek oda. Ezen találgatások közé tartoznak a német birodalom technológiai arzenáljával kapcsolatos feltételezések.

Honnan ered a fantazmagórikus rém, amely a Dél-Amerikai kontinensen szedte áldozatait? Mi a fene is az a Chupacabra, és milyen furcsa dolgok történtek akkoriban arrafelé, hogy nemzetek kezdjenek pánikolni pár rühes prérifarkastól?

Ha valaki szakszerű szempontból is szeretne ránézni Nikoletta munkásságára, melegen ajánlom az Alimento blog bejegyzését, remek írás: http://alimento.blog.hu/2016/04/03/soha_tobbe_autizmus

Azt hiszem, eljutottam egy pontra, ahol elegem van az egész témából. Kevés olyan veszélyes dolog van, mint egy elkeseredett anya. A kérdés adja magát: lehet-e gyógyítani az autizmust diétával? A válasz is adja magát: nem. Jelenleg olyan tetemes mennyiségű tudományos anyag foglalkozik a glutén -és kazeinmentes diéták hatékonyságával az autizmus terén, hogy az leírhatatlan. Töménytelen. Úgyhogy e tekintetben, teljességgel elhagyom Nikoletta biológiai nonszensz-áradatának a feszegetését, ugyanis a disszonens anyákat nem érdekelné, és egy teljesen másik irányból közelítem meg a témát.

Hanula Zsoltnak hála, az MMS-helyzetről áttekintést kaphattunk a közelmúltban, azonban vajon van ennél lejjebb? Elkeserítő a tény, hogy bizony, van. Hála égnek, idehaza még nem tudjuk, hogy mennyire durvult el a helyzet, de gyámügyes legyen a talpán, akinek nem állna fel minden szőr a hátán a jelenségtől, melyről most írni fogok.